2011. május 5., csütörtök

Együttélés vagy házasság? (4)


A mostani bejegyzés témája: "Lakva ismerjük meg egymást, avagy a házassághoz biztosíték kell"

A blogunk alcíme: párkapcsolat, házasság, szexualitás - a sorrend fontos és tudatos, megmutatja egy életre szóló kapcsolat kialakításának egyik, általunk biztosnak tapasztalt útját. Sok pár kapcsolatának ezek a fokozatatai: párkapcsolat, szexualitás, együttélés, lehetséges házasság (amennyiben a második fázis kielégítő, és a harmadik kiállta a próbát.) Ez inkább számít ma normának, mint az előző. Az együttélés a házasság mintegy természetes előzményévé nőtte ki magát, egy próbaidőszaknak, aminek eredményessége nagyban befolyásolja, hogy lesz-e házasság belőle.

Sok logikusnak tűnő érvet is felhozhatunk az együttélés mellett. Ha van még fontos érv, amit kihagytam, írjátok meg.

1. A nagy döntés előtt meg kell ismernem a másikat, elvégre hosszú távra tervezünk. Lakva ismeri meg igazán az ember a társát.

2. Ha rossz a szex, rossz lesz a házasság, ki kell próbálni és megnézni, működik-e. Az együttélés erre is lehetőséget ad.

3. Ha a mindennapi életünk, szokásaink nem összeegyeztethetőek, akkor inkább előbb derüljön ki (én így hajtogatom a zoknit, ő nem, és éjjeli bagoly vagyok, ő hajnali fülemüle...) mielőtt összezár a házasság.

4. Az összeköltözés még nem jelent elkötelezettséget. Ha nem jön össze, legfeljebb szakítunk, és nem kell egy vagyont költeni válásra.

5. Érdekeltté válunk abban, hogy ne hagyjuk el magunkat, ápoltak legyünk, a legjobb formánkat mutassuk, és igyekezzünk jó légkört kialakítani, különben bármikor lapátra kerülhetünk.


A "csak egy papír" érvet nem ide sorolnám, elvégre azok tartoznak ide, akik az együttélést a házasság próbájának, az arra való biztosítéknak tartják, tehát "fontos nekik a papír".


Lássuk egyenként:

1. A nagy döntés előtt meg kell ismernem a másikat, elvégre hosszú távra tervezünk. Lakva ismeri meg igazán az ember a társát.
Ellenérv: Teljes mértékben egyetértünk azzal, a házasság nagy döntés, és hogy meg kell ismernem a páromat mennél jobban (Ez az ellenérv is jól kezdődik, mi?)

1.1 nagy döntés
A házasság annak az embernek a kiválasztását jelenti, hogy kivel fogod leélni az életedet. Ez elég hosszú idő. A döntés fontosságát és súlyát senki sem vitatja, akár tisztán készül valaki, akár nem. Szerelem ide vagy oda, komoly kérdéseket kell feltennünk magunknak a másikkal kapcsolatban, elvégre az életünk múlik rajta. Komolyan! Néhány fontos kérdés (a teljesség igénye nélkül).
  • Érett ahhoz, hogy félretegye az önző érdekeit és azt keresse egy életen át, hogy mi a legjobb neked és a családotoknak?
  • Felelősségteljes ahhoz, hogy megtartson egy állást?
  • A gyermekeitek részben rá fognak ütni, átveszik párod jellemvonásait. Vonzó ez a gondolat?
  • Ha veled történne valami, nyugodt szívvel bíznád rá, hogy egyedül felnevelje a gyerekeiteket, vagy inkább másra bíznád?
  • Osztja/elfogadja/támogatja a vallási meggyőződésedet, ami fontos a számodra?
  • Van szexuális önkontrollja? (Vannak, akik azt gondolják, hogy a házasság egy élethosszig tartó szex-ünnepély, és soha nem lesz része kísértésben. Egy kapcsolatban vannak rövidebb-hosszabb kényszerű szex-mentes időszakok (terhesség vége, szülés, üzleti út stb.) Aggódsz amiatt, hogy nem lehet megbízni benne ilyenkor? Ha 18 évesen is gondja volt ezzel, akkor 40 évesen is az lesz.)
A döntés meghozatalához objektivitásra, hátralépésre és mérlegelésre van szükség. Múló, szeszélyes érzelmekre egy életet nem lehet alapozni. Arra sem, hogy majd megváltozik/én megváltoztatom. EZ SOHA NEM MŰKÖDIK.

Szívünkre a kezünket: tudjuk-e objektíven mérlegelni ezeket a szempontokat akkor, amikor már együtt élve érdekünk fűződik ahhoz, hogy ezt a kellemes állapotot meghosszabbítsuk? Már vannak közös dolgaink, már kötődünk egymáshoz minden szinten, megvan a "révbe érkezés" érzése, nem könnyű feladni ezt, ha mégsem illünk össze. Sérülés nélkül nem is megy. A baj az, hogy inkább azon a kérdésen gondolkodunk, hogy "hogyan érjük el azt, hogy maradjon", nem pedig az igazán lényegesen: "Ő az, akivel tényleg együtt akarok lenni egész életemben?"

1.2. másik megismerése
A másik reális megismerése alapvető fontosságú. A másik megismerése, és hibáinak elfogadása. A probléma az, hogy az együttéléssel együtt jár a szexualitás. Vagy ha nem így tervezik, akkor is megjelenik benne valamilyen formában. A szexualitásnak pedig két "hozadéka" van: (1) hozzáköt a másikhoz érzelmileg, kémiailag, hormon-szinten akkor is, ha nem illetek össze (2) akadályozza a kommunikációtokat. Ezekről már írtam ("Meddig mehetünk el?" 2.pont)
Személyes tapasztalat: Gáborral tisztán készültünk a házasságunkra, de volt, hogy előtérbe került az ölelés, csók. Emberek vagyunk, na. Azt vettük észre, hogy azokban az időszakokban sokkal jobban lángoltunk, de kevesebbet beszélgettünk mélyebb dolgokról, kevésbé voltunk nyitottak mások felé, illetve volt, hogy nem nagyon akartam rázósabb kérdéseket felvetni, nehogy "elrontsam" a hangulatot. Ami agyrém, ha belegondolunk abba, hogy a házasságunk alapjait fektettük le abban az időszakban. Milyen alap az már, hogy nem beszéljük meg a feszültséget okozó dolgainkat, vagy egymásba zárkózunk, kizárva a külvilágot? Hát nem szilárd, az biztos. Ezt észre véve mindig "behúztuk" a kéziféket. Aztán újra... És újra... Emberek vagyunk, na.

Nem kell együtt lakni ahhoz, hogy reális képet kapjunk arról, ki is a párunk valójában. Paradox, de inkább elhomályosítja (objektivitás nulla, lásd előző pont). Sok lehetőségünk van a választottunkat különböző helyzetekben látni, együtt lenni vele már a nagy döntés előtt is. Látni a szobájában a rendet vagy annak hiányát, szüleikkel, testvéreikkel való viszonyát. Együtt csinálni hétköznapi dolgokat (együtt főzni, gyereket vigyázni, sportolni, házimunkát végezni stb.), együtt menni társaságba, megnézni, hogy beszélget másokkal, hogy kezeli a helyzeteket... Nagyon sok mindent leszűrhetünk ebből, mert a házasság/együttélés nem változtatja meg az embert alapvetően. Ha az együtt járásunk alatt azt látom, hogy a párom szobája merő káosz, akkor nem fog tip-top (tipp-topp?) házi tündérre változni összeköltözés után. Az alapvető személyiségjegyek nem változnak nagyon. Együtt járás alatt még mérlegelhetünk sőt, mérlegelni kell is: ilyen és ilyen tulajdonságokat egy életen keresztül tudok-e tolerálni? Ha úgy gondolom, nem, inkább szakítok tisztán, és sebek nélkül keresek tovább. Ha az együttélés alatt derül ki számomra az, ami azelőtt is kiderülhetett volna, akkor nem lehet sebek nélkül megúszni a dolgot.
Merem állítani, hogy 2 hét tiszta együtt járás többet elárul a párunkról és a kapcsolatunkról, mint két hónap együttélés. Az alapvetően fontos info jobban átjön az előző esetben, a mindennapi élet apró részleteit (milyen morcos reggel, hány cukorral issza a kávéját, milyen sampont használ...) ráérünk később megtudni. Addigra lesz alap, hogy ne okozzon gondot.


2. Ha rossz a szex, rossz lesz a házasság, ki kell próbálni és megnézni, működik-e. Az együttélés erre is lehetőséget ad.
Erről írtam már kétszer is: "ha nem jó a szex (1)" és "ha nem jó a szex (2)"


Folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése