2011. június 20., hétfő

Hogyan neveljük tisztaságra gyermekeinket? (2)

A tisztasággal kapcsolatos gondolatokat ezzel szeretném kiegészíteni még. Aztán szívesen hozzátenném a Ti gondolataitokat, tapasztalataitokat is... Érdemes elolvasni még Böjte Csaba gondolatait a témáról, egy másik megközelítést alkalmazva.

Nagy a felelősségünk nekünk szülőknek (meg később a nevelőknek, tanároknak), hogy úgy ismertessük meg a gyermekeinket a témával, hogy felismerhessék Isten teremtésének szépségét benne. A szexualitásról beszélni gyermekeinkkel, fiataljainkkal megfelelő keretek között, a téma szentségét tiszteletben tartva nemhogy nem bűnös dolog, hanem egyenesen szabad, sőt, kell is. Nem tabu, de jól el kell találni, hogyan, mikor és mit kommunikálunk róla. És azt mondanom sem kell, hogy ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, a saját szexualitásunkról alkotott képünknek helyesnek kell lennie. (Vö. a tisztaság definíciójával: felismerni, elfogadni Isten tervét a szexualitással kapcsolatban, és életre váltani azt. Akár él valaki szexuális életet, akár nem.)

Kevés dolog van, amiben a véglet a helyes. Általában az arany középutat kell választani. Gyermekeink szexuális nevelésének mindkét véglete rossz. Pár éve (a gender ideológia előtörésének köszönhetően) Németországban valamelyik minisztérium (!) kiadott egy kiadványt, amit a szülők körében kívántak terjeszteni. A cél nemes volt: egészséges szexualitásra nevelni a felnövekvő generációt. Az eszköz kevésbé: a szülőknek már csecsemőkortól kezdve (!) szexuális örömben kellene részesíteniük gyermekeiket, s megtanítani gyermekeiknek az önkielégítés módszereit. Így azok egészséges módon tudnák megélni szexualitásukat... No comment.

A másik véglet az, ha egy gyerek nem kap egészséges képet a testről, szexualitásról, ha szégyenérzetet társítanak a szexualitásával kapcsolatban, ha tabu-témaként kezelik. Vannak szülők, akik megijednek és nem tudnak mit kezdeni azzal a teljesen természetes dologgal, hogy a gyermekek kiskorukban (2-3-4-5 évesen) felfedezik a saját nemüket (Jé, te kisfiú vagy, én kislány), a legfontosabb testi különbséget. Ezt rosszul lereagálva ("erről nem beszélünk, ez piszkos dolog"), könnyű kisiklatni egy gyerek későbbi egészséges szexuális életét. Kemény munka lesz később kidolgoznia magából ezeket a rossz beidegződéseket.

Tanítsuk meg a gyermekeinknek azt is, hogy Isten az embert férfinak és nőnek teremtette. A nőt nőnek, a férfit férfinak. Nőiességünket, férfiasságunkat meg kell élnünk, nem szabad elfojtanunk valami helytelenül belénk nevelt/ivódott gondolat miatt, mert ezzel együtt teljes csak az élet. Ha elfojtjuk, az visszaüt testileg (betegség), lelkileg (pszichés problémák). Ne fojtsuk el azt, ami Istentől van!

Fontos kitétel: A nőiességünk, férfiasságunk megélésének nem kizárólagos módja a szexualitás aktusa! Vannak férfiak és nők, akik Istennek szentelik életüket az emberek szolgálatára. Papok, szerzetesek, szerzetesnők. Az, hogy nem élnek szexuális életet a szó fizikai értelmében, az nem azt jelenti, hogy nem élik meg a nőiességüket, férfiasságukat. Nem egy kedves nővért ismerek, akiről azt gondolom, hogy ízig-vérig nők. Tisztában vannak önmagukkal, boldogok. Ízig-vérig nők, bár nem élnek házas életet. És ugyanez elmondható sok papunkról, szerzeteseinkről. Vezetnek, irányítanak, tanítanak, példát mutatnak, támogatnak. Ahogy azt egy igazi férfi teszi...


Zárszó: NE bízzuk ezt a feladatot a kortársakra, tanárokra, vagy az internetre...


Érdemes elolvasni a cikket. 2007-es (!), de még mindig aktuális. Sajnos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése