Könyvajánló (5)

Böjte Csaba atya, azt hiszem, nem ismeretlen sok ember számára. Ha nem lenne köze a blog témájához a legújabb könyvének, akkor is ajánlottam volna olvasásra. Olyan ember könyvét vehetjük a kezünkbe, aki szó szerint az életét tette föl arra, hogy életre váltsa az evangélium azon mondatát, hogy "aki csak egyet befogad, a legkisebbek közül, az engem fogad be." Már jócskán túl van az egy gyerek befogadásán...

Mi jellemzi írásait? Egyszerű szavak, "földhözragadt" hasonlatok, finom humor, székely bölcsesség... és hitelesség, hitelesség, hitelesség. Ha egy nem hívő ember kérne tőlem könyvet, hogy képet kapjon arról, miben miért hiszünk, azt hiszem, az ő gondolatait ajánlanám első olvasásra.

Ebben a könyvében a 10 parancsolatot veszi alapul, erre fűzi fel a gondolatait. "Nehezebb" témákról is kendőzetlenül, egyszerűen, de döbbenetes mélységben beszél (abortusz, homoszexualitás, pedofília...) Néhány kérdés, amire választ ad (borítóról idézek párat):

• Hogyan tisztelje a gyermek a szüleit, ha nyomát sem látni bennük a szülői szeretetnek?
• Az abortusz tiltásával az egyház korlátozni akarja a nők önrendelkezési jogát?
• Szabad-e beteg gyereket szenvedésre szülni?
• Ha megszeretünk valakit, miért ne élvezhetnénk a testi kapcsolatot is?
• A pedofília alapjaiban rengette-e meg a katolikus egyházat?
• Iránytű lehet a mai világban a tízparancsolat?

Amikor először vettem a kezembe (nászajándéknak vettem a legjobb barátnőmnek), és átlapozva beleolvastam a 6. parancsolattal kapcsolatban feltett kérdésekre adott válaszokra ("Ne paráználkodj!), az volt az első gondolatom, hogy tök felesleges a bloggal szenvednem ezek után. Mindenki olvassa el B.Cs. gondolatait a témáról, és kész. Ennél többet, szebbet, jobban nem tudnék írni. Minden más felesleges szócséplésnek tűnik.

Régen, mikor a parancsolatok születtek, a lányok tizenhat évesen férjhez mentek, ma jóval később fejezik be a tanulmányaikat. A várakozás ideje rendkívüli módon megnyúlt. Sokan nem értik, ha megszeretnek valakit, miért ne élvezhetnék a testi kapcsolatot is.

Ha valaki leül az út szélére, és újságpapírból lókolbászt eszik, nem fog éhen halni. De mennyivel szebb a fehér asztalnál ülni, ahol párolog a finom húsleves, ég egy szál gyertya, és együtt a család. Mindkettő táplálkozás. Állati sorból felemelkedni azt is jelenti, hogy megadjuk a módját a táplálkozásnak. Nem úgy közelíteném meg a kérdést, hogy bűnt követ-e el az, aki az út szélén eszik, hanem mennyivel emberhez méltóbb, nagyobb boldogságot ad, ha szépen étkezünk.

Ugyanez vonatkozik a testi kapcsolatra is. Az egyik munkatársnőmnek négy gyereke van. A szülés után elmentünk meglátogatni. Az ágya mellett állt büszkén a férje és a nagymama, körülötte rengeteg virág, és bár megviselte a szülés, mégis kicsattant az örömtől, a jókedvtől, a büszkeségtől, az édesanyai szépségtől.

Az árkosi anyaotthonunkba olyan nőket fogadunk be, akiknek nincs férjük, és nem tudnák egyedül vállalni, felnevelni a gyermeküket. Az egyik ilyen anyukát meglátogattam szülés után. Teljesen egyedül volt. Mindenki ágya mellett volt virág, ajándék, egyedül neki nem volt. Odaadtam neki a telefonom, hátha fel akar hívni valakit, hogy elújságolja, egészséges fia született. Szomorúan rám nézett, mert nem volt kit tárcsáznia. Isten a tanúm, hogy én mindkét anyukát nagyon tisztelem, nem ítélek el senkit, de biztos, hogy a bűn megfoszt olyan örömöktől, melyeket Isten szeretettel meg akar osztani velünk.

Mindkettő anya, mindkettő életet adott.

Lehet azon gondolkozni, hogy a házasságon kívüli nemi élet bűn-e vagy sem, de inkább azt kellene látnunk, mennyivel teljesebb, szebb, emberhez méltóbb, ha valakinek házasságban fogan a gyermeke, akit közösen várnak, nevelnek fel. A gyermek látja, hogy van szerető édesanyja és édesapja is. Mindkét szülőre szüksége van.

(...)

A testi szerelem Isten gyönyörű ajándéka, de házasságon kívül valami nagyon fontos hiányzik belőle: a végleges, a kölcsönös, a kizárólagos önátadás, elköteleződés. Tested, lelked gyönyörű ajándék, amit esküvőtökön mint egy lezárt, értékes csomagot adtok egymásnak. Micsoda boldogság a hitvesnek, hogy először ő pillanthatja meg, ő bonthatja ki a drága kincset, és tudja, ezt nem veszik el tőle soha, most már végérvényesen az övé.

Természetes, hogy nem iszunk más poharából, nem használjuk más fogkeféjét, az üzletben csak a bontatlan csomagolású árút vesszük meg - a tisztaságot, a teljességet értéknek tartjuk. Pont életünk egyik legfontosabb területén lennénk igénytelenek?

Milyen szép, amikor a fiú megfogja a lány kezét, a karjuk egy pillanatra összeér, egész testük belebizsereg. Szép, amikor együtt fognak bele egy munkába, együtt tanulnak, együtt másznak fel a hegytetőre, hogy onnan együtt pillantsák meg a végtelent. szép, ahogy beszélnek vég nélkül mindenről, ami a szívükben van, arról, ami volt és főleg arról, mi lesz, amit szeretnének valóra váltani...

Böjte Csaba: Iránytű a végtelenhez. 117.o.)

A könyv 2 mozijegy árába kerül.