A legszebb ajándék anyák napjára

Kedves Olvasók!

Ez a blog nem személyes blog, bár a bejegyzések többsége egy embertől származik. Némelyik bejegyzésben elejtett megjegyzésekben, visszaemlékezésekben, a profilomban pár dolgot megosztottam már magamról, de ez a blog nem rólam szól. Ennek ellenére publice szeretnék egy szónyi változtatást eszközölni a profilomban (de hülyén hangzik ez a "szónyi", nem?), mert változott valami nagyon fontos. A "kétgyermekes" jelzőt cserélem ki "háromgyermekesre" : ) Hivatalosan anyák napjára vártuk, de titokban szerettem volna, ha azzal ünnepelhetem, hogy már otthon vagyok Rebekával. És lőn, vágyam teljesült.

Volt egy visszatérő gondolatom a tiszta házasságra való készületről, miszerint ha egy fiú hajlandó akár évekig is várni egy lányra, az olyan önzetlenséget, áldozatkészséget alakít ki vagy a már meglevő áldozatkészségről ad tanúbizonyságot, hogy a lány biztos lehet benne: évek múlva is támogatni, szeretni fogja a fiú, és akkor is meg fogja hozni az áldozatokat érte. Erre konkrétan mindig azt a példát hoztam magamban, hogy egy ilyen áldozatkész fiú a többedik gyerekhez is fel fog kelni éjszaka, hogy ne egyedül kelljen végigcsinálnom a több hónapos nem-alszunk-maratont. Magamból kiindulva ez volt nálam az áldozatok netovábbja. Bevallom, szeretek aludni. Ezt a tézisemet, miszerint a szexuális önmegtartóztatásra képes fiú az éjszakai felkelésekben is segít, az élet az esetemben igazolta, lehet irigykedni :) Köszönöm, Szívem!

Szeretnék kérni valamit. Tekinthetitek babaajándéknak is : ) Az, hogy a családanyai teendőim hivatalosan 30%-kal (gyakorlatilag többel) megnőtt, nem jelenti azt, hogy feladom a blog írását. Messze nem. Valahogy úgy érzem, hogy ha egy hangyafülnyivel is csak, de mégis hozzájárulhatok ahhoz, hogy amikor majd a saját gyerekeim néznek szembe a párválasztás kihívásaival, találjanak még olyan párt, akivel a lehető legjobban tudnak felkészülni közös életükre. Szóval nem adom fel az írást, csak több segítséget kérek.

A visszajelzések alapján is írhatom, hogy a blog nagy értéke, hogy hús-vér párokat tud bemutatni, akik végigjárták az utat, vagy éppen úton vannak, és tanúságot tudnak tenni amellett, hogy nem sületlenségeket hordunk itt össze, hanem igenis van értelme, gyümölcse a tiszta együtt járásnak. Mondhatnánk minden szépet és jót, ha nem lenne gyakorlati példa mellette. Vannak tisztán készülő/készült párok, de manapság nem terem minden bokorban. Vagytok, akik így készültetek, és látjátok a gyümölcseit. Vagytok, akik így készültök, de a küzdés közepette is látjátok az értelmét. Vagytok, akik nem így készültetek, és lenne néhány gondolatotok, amit megosztanátok a fiatalokkal. Kérlek titeket, hogy ne gondoljátok, hogy a ti tapasztalatok nem való ide, vagy senkit sem érdekel, vagy túl kis halak vagytok, hogy "felkerülhessetek a szent blogra". Tegyük közösbe, amink van. Nagy segítség lenne számomra, ha jelentkeznének azok, akik szívesen megosztanának valamit itt a blogon. Az elkövetkező időszakban inkább főszerkesztői, mint blogírói munkakörre lesz időm. Segítsetek továbbvinni. Nem lehet egy tapasztalat vagy gondolat sem túl kevés ide...

Előre is köszönöm.

biztosutblog@gmail.com