2011. november 14., hétfő

Farkas István piarista atya gondolatai (2)


folyt. innen:

8. A házasságon kívüli szexuális kapcsolatban az egyik legszentebb valósághoz, két ember tökéletes szeretetkapcsolatához félelem, bűntudat kapcsolódik. Nincs mögötte a teljes elköteleződés biztonsága: „Te életreszólóan, visszavonhatatlanul az enyém vagy, és én a tiéd.”

9. A test nagyon könnyen válhat a manipulálás eszközévé. Ráhajtok valakire, testileg az enyém lehet, de ezzel egy kegyetlen zsákutcába kerülök: „vajon tényleg szeret? Nemcsak a hálómba került? Őszintén szeret, nemcsak a trükköm köszön vissza?”- s így nem oldódik fel a magányom, mert nem szabadon fogadtak el.

10. Roppantul megtévesztő, amikor a test túlhangsúlyos lesz a választásban. Természetesen nagyon fontos tényező a testünk, de egy teljes élet boldogságához még fontosabb a másik önzetlensége, figyelmessége, türelme, áldozatkézsége, megbocsátási készsége… A „próbaházasság” egysíkú döntést hoz, amióta ez a „divat”, azóta sokkal több a válás, mint azelőtt.

11. Az ember azáltal több az állatnál, hogy nem determinálják az ösztönei. A férfiasság pl. nem az ösztönerővel mérhető, hanem épp azzal, hogy valaki mennyire ura ilyen hajlamainak. Az önfegyelem hiánya, föladása a későbbi házasságot is megrontja (erőszakosság, hűtlenség stb.).

12. A házasság előtti szexuális kapcsolat a féltékenység, gyanakvás, bizalmatlanság alapjait rakja le. Partnerem ma velem él házasságon kívüli szexuális életet. Holnap házastársam lesz, s mivel az ő nemi élete eddig sem korlátozódott a házas kapcsolatra, bárkivel megcsalhat. A házastársi hűségre a legnagyobb garancia: a házasságkötés előtt megtapasztalom, hogy a partnerem irányomban (is) mennyire ura ösztöneinek.

13. Egy házasság teherbírása attól függ, hogy mennyire szabadon vállaltam. Krízisekben jó visszagondolni arra, hogy milyen hosszú időn át teljesen függetlenül (szexuális kapcsolat nélkül) éltünk egymás mellett, s így érett meg egy erős, szabad döntés. Mennyire szomorú arra gondolni, hogy belesodródtam egy házasságba: „Valójában nem akartam, de pofátlanság lett volna négy év együttélés után otthagyni.”,..”Jött a gyerek”. Stb. A sodródás, a kényszer mindig értékpusztító.

14. Ami a testhez kapcsolódik, abban jelen van az elmúlás, a halál. Ez igaz a szexuális kapcsolatra is. Ezt a tényezőt a házasságon belül az életadás lehetősége ellensúlyozza. A házasságon kívül pedig csak a mulandó gyönyör szolgálata van jelen:

„Cimborák, a kéj, a tivornya
Testet gyújt és lelket aszal.
De rút lesz, de fekete, ronda
Az ember, mikor belehal.!”
(Francois Villon)

15. A házasságban van több olyan időszak, amikor nem élhetnek házaséletet a párok (gyermek születése, betegség..) Ha a házasságkötés előtti megtartóztatás idején kiépül egy gazdag jelzésrendszer a kölcsönös szeretet kifejezésére, akkor időszakokban is élő marad a kapcsolat. A szeretet jelzésére páratlan lehetőség a testi kötödés, de ez csak akkor hiteles, ha az élet összes területén egyedülállóan fontosnak tartom a társamat.

16. Hogyan tekinthet öregkorára az, akinél a szeretet fogalmához szükségszerűen hozzátartozik a szexualitás fogalma? Ezzel a szemlélettel az öregkor üres, kétségbeejtő. Ha viszont van egy szép „tavasz”, amelyben az illető megtapasztalja, hogy milyen gazdag lehet a kapcsolat testi kötődés nélkül is akkor az „őszre” is és a „télre” is reménnyel tud tekinteni.

A felsorolt 16 szempont világnézettől függetlenül minden ember számára megszívlelendő. Alapvető emberi tapasztalatokra hivatkoztunk (bizonyára te is sokat átéltél ezekből).

A teljesség kedvéért még ide tennénk egy olyan érvet, amely az istenhívőknek jelent sokat:

17. életünknek és testünknek is Isten a gazdája. Sem a saját testem, sem a partneremé nem az én tulajdonom. Isten tulajdonjogát sértem a házasságon kívüli szexuális kapcsolattal. A házasságban Ő egymásnak ajándékoz bennünket, tehát innen kezdve nem sértés, nem lopás a szexuális kapcsolat, hanem kizárólagosságával visszavonhatatlanságával épp megsejtet valamit abból, hogy hogyan szeret engem az Isten.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése