Az önkielégítésről (2)

Folytatás innen.

(4). Van egy negyedik lehetőség is. Amikor eljön az ideje, elmondjuk majd neki, hogy az, ami éjszaka történik vele, (merevedés, nedves lepedő), az teljesen természetes, nincs mit szégyellni rajta. Most kezd érni, készülni a szervezete, hogy egyszer majd az élet forrása lehessen... Nem bűn, nem szégyellni való. Csak a természet teszi a dolgát.

Elmondjuk majd, hogy nemcsak félálomban, hanem nappal is megtörténhet vele, ha lát valami izgatót. Egy lengén öltözött lányt, egy standnál kirakott újság címlapját. Bárhol, bármikor érheti valami, ami testileg hatással van rá. Nem ez a "baj". A képek, ingerek jönnek, mennek, fellép egy ösztönös, testi reakció, hiszen a fiúk a vizuális ingerek felfogására vannak programozva. A lényeg viszont az, hogy mit kezd majd ezzel. Továbbengedi és túllép rajta, vagy "belemegy", az elkövetkező fél órában forgatja magában, újra éli, továbbgondolja...

Mesélni fogunk arról, hogy Isten az új élet születését eredményező együttléthez ajándékba adta a testi örömet, ami majd még szorosabb köteléket fog teremteni közte és választottja között. Ebbe az ajándékba azonban nem érdemes előre belekóstolni, komolyabb esetben eltékozolni. Tapasztalat: az életre választott párjával történő szerelmes együttlét okozta szexuális öröm köszönő viszonyban sincs a titokban csent önkielégítés fizikai érzésével. Ha pedig becsúszik egy-egy alkalom, hát, Istenem, megtörtént, lépjen tovább, tegyen egy-egy szeretetlépést "cserébe", és használja így az alkalmat, hogy erősebbé váljon.

Elég hamar meg fogja tapasztalni, hogy nem is kell keresnie az alkalmakat, amikor szexuális inger éri, hiszen bárhova fog menni, csőstül fog dőlni rá akár az utcán is. Nem vezet jóra, ha ezt még fokozza. Mennél inkább kerüli a bűnre, tisztátalan gondolatokra, tettekre vezető alkalmat, annál kevesebbszer kerül szembe a kísértéssel. Így is baromi nehéz harc lesz, hogy tiszta maradhasson a leendő felesége számára. Sokan bele se vágnak ("Ez egy természetesen ösztön, és csak magamnak ártok vele, ha elfojtom"). Pedig megérné megküzdeni vele.

Beszélgetünk majd arról, hogy sokan nem látnak semmi veszélyt az önkielégítésben: nem terjeszt nemi betegséget, lányok esetében nincs meg a terhesség veszélye, mégis szexuális örömhöz jut az ember. Mi a buktató mégis? Az ÖN-kielégítés befelé-fordulás, a SAJÁT, élvezetünkre irányul, minden(ki) más kizárásával. Az önkielégítés közbeni fantáziálásban viszont a másikat tárgynak tekintjük, amit arra használunk, hogy mi kielégüljünk. És ez a tárgy legtöbbször tökéletes (90-60-90, sehol egy zsírpárna, anyajegy, tökéletlenség) és minden pillanatban "tettre kész". Irreális elvárásokat támaszthat majd leendő, valóságos párja elé, ha hozzászokik a tökéletességhez.

Rá mutatunk majd arra, hogy a szexuális vágy természeténél fogva kielégíthetetlen – különösen az önkielégítés által, mivel soha nem adja azt a teljes intimitás-érzést, amire az ember valójában vágyik, ezért a vágy szinte azonnal újratermelődik. Ez önmagában nem csapda, hiszen kell, hogy újra és újra fellobbanjon - kell, hogy hajtsa a párt az új élet létrehozásának vágya. A csapda az, hogy önkielégítéssel nem lehet "lenyugtatni" a vágyat, a hormonokat, csak újra fellobban, erősebben, mert távol van annak beteljesítésétől, amire igazán mélyen vágyik az önkielégítő fiatal: a szeretetre, megértésre, elfogadásra, intimitásra...

és pont emiatt:

mesélni fogunk arról, ami ugyancsak a szexuális vágy sajátos természetéből fakad, hogy nem történik semmi, ha nem elégítjük ki: nem halmozódik fel (feltéve, hogy nem tápláljuk újra), hanem ahogy jött, úgy el is tud múlni, ha figyelmünket és energiánkat más irányba tereljük. Az éhséget csak evéssel tudjuk orvosolni, a szomjat ivással. Ha nem elégítjük ki, hosszútávon az egészségünk, életünk megy rá. De szexen halni nem lehet. A természet pedig időről időre (éjszaka) gondoskodik spontán a túl régi "anyag" frissre cserélésén...

Maga is sokszor fogja hallani, hogy különösen Freud nyomán állítják sokan, hogy komoly pszichés gondokat okoz, ha valaki akarattal és erővel elnyomja magában a szexuális vágyait. A szerencsénk az, hogy az ember az egyetlen "állatfaj", amelyik a szexuális vágyát tudja "szublimálni", azaz nem szexuális úton kiélni. Bátorítani fogjuk, hogy ha úgy érzi, hogy feszíti a vágy (a szó fizikai és lelki értelmében is), akkor ne nyomja el. Menjen el futni, biciklizni, sportolni, és leginkább szerezzen örömet másoknak, törődjön másokkal. Sokszor nem csupán a hormontúltengés okozza a vágyat, hanem a mozgáshiány is. Ha kell, menjen mindennap sportolni. Rengeteg felesleges (szexuális) energiát (is) el tud vezetni a sport. Hát ha még közösségi élménnyel is párosul. A sport mellett máshova is átvezetheti az energiáját: tanulásba, mások szolgálatába. Ezáltal több, erősebb lesz.

Megosztjuk vele majd azoknak a tapasztalat, akik úgy küzdöttek az önkielégítés befelé fordulásával, hogy kifelé fordultak. Ha kísértés érte őket, körülnéztek, kinek tudnának azonnal segíteni, hol tudnának abban a pillanatban örömet okozni (és nem egyedül lenni a szobában.) Mosogatni, játszani a kistesóval, felhívni a nagyit. Valamit, ami átsegíti őket a kísértésen. Ami aztán el is múlik ezáltal. Tapasztalatuk szerint az ebben való kitartás olyan, mint az izom: először nehéz, és kellemetlen dolgoztatni, de aztán egyre könnyebbé válik. Főleg, ha nem keresik tudatosan az alkalmakat, ahol kísértés érheti őket.

Sajnos annak a veszélyéről is beszélnünk kell, hogy nagyon könnyű hozzászokni. Elnézést a durva poénért, de ott lesz a keze ügyében egy olyan örömforrás, amihez bármikor fordulhat. Ha szeretet-hiánya van. Ha frusztráció érte a suliban. Ha rosszkedvű. Ha problémája van. Annyira könnyű a maszturbációban keresni a pillanatnyi megoldást. Hihetetlen sok szex-függő ember van, akiknél a függőség kialakulásának az első lépése a gyakori önkielégítés volt. És pszichés betegséggé válik, ami a házasságát is tönkreteheti.

Megnyugtatjuk majd, hogy ezzel nem lesz egyedül. Minden egészséges fiúval (s olykor lányokkal is) ez történik, s történt a világtörténelem folyamán, s fog majd történni a jövőben is. Látni fogja majd, hogy rengetegen nem küzdenek vele, hanem megadják magukat, sőt, keresik az alkalmat. Látni fog majd -remélhetőleg - pozitív példát a kortársak között, akiket nem a nemi vágyuk irányít, hanem ők irányítják azt, és valami pozitívat hoznak ki belőle, többek lesznek a küzdelem által. S reméljük, le fogja tudni vonni a konzekvenciát, ha látja a két csoport életének, kapcsolatainak minőségét...

Azt hiszem, örülök, hogy van még egy pár évünk erre a beszélgetésre...