2011. június 18., szombat

Test a lélek ellen?

A tegnapi bejegyzésre érkezett egy komment arról, hogy az tette kerek egésszé a tisztasággal kapcsolatos előző gondolataimat. Ahogy kavarogtak bennem a tisztasággal kapcsolatos tanítások, gondolatok, tapasztalatok, úgy éreztem, hogy még egy dologról kell írnom, mert bököd belülről valami ezzel kapcsolatban. A belső hangra pedig érdemes odafigyelni.

Gyors kérdés, gondolkodás nélkül vágd rá magadban a választ: melyik a felsőbbrendű, a test vagy a lélek?

Igen, a helyes válasz az, hogy egyik sem felsőbbrendűbb a másiknál. Az ember test és lélek egysége, mind a lelkünk, mind a testük Istentől való, szent.(1)

Az ember könnyen juthat rossz konklúzióra a testtel kapcsolatban. Mint egy rosszul összerakott szillogizmus: az egyház bűnnek tartja a paráznaságot, a paráznaságban a test vesz részt, ergo a test bűnös. Ez nem egyházi tanítás. Tévedés azt mondani, hogy a lélek vágyai szentek, míg a test vágyai, örömei bűnösek. Ez nem Krisztustól ered; ő maga mondta, hogy a gonosz gondolatok, a házasságtörés, a kicsapongás stb. a szívből ered, nem a testből. (Mt 15,19) A test másodrendűségének gondolata, a testi vágyak elfojtása, lenézése egyes görög gondolkodók filozófiájából ered. Platón nyomán több gondolkodó a testet a lélek börtönének tartotta, melynek büntetésből vergődik az emberi szellem, míg vágyaitól meg nem tisztul. Szerintük az ideák világából földre jött léleknek a tisztaság erényét gyakorolva minden meg kell tennie, hogy a földi szennytől elkülönüljön. (Ld. Böjte Csaba: Iránytű a végtelenhez 111.o.)

Tekintsünk vissza a világra, amikor Krisztus tanítása berobbant a köztudatba. Római birodalom, beleimpregnálódott görög filozófia, zsidó hitvilág összekutyulva. Ilyen szellemi örökséggel rendelkeztek az akkor megszületett egyház tanítói, s nem volt könnyű dolguk: Jézus radikálisan új tanítását átlátni, rendszerezni, az addigi tudásban elhelyezni, bizonyos dolgokat felülírni... Nem volt könnyű, nem ment egyik napról a másikra. Az egyház kereste az igazságot, tisztította a hitet a vadhajtásoktól. Az egyházi zsinatok voltak a fórumok, ahol a Szentlélek által vezetett egyház nyilvánosságra hozta az igazságot. A bűnös testről szóló tanítást az egyház eretnekségnek bélyegezte, de sajnos ez a gondolat nagyon mélyen belénk ivódott, és ma is kísért keresztény körökben.

Isten saját képmására és hasonlatosságára teremtett minket. Hogy lehetne akkor bűnös a test??? Hozhatunk rossz döntéseket a testünk szexualitásával kapcsolatban, amit szégyellhetünk, ami bűntudatot kelthet (joggal), de a tett és a mögötte meghozott döntés az, ami miatt érezzük ezt. A test csak az eszköz volt.

A kereszténység nem szükséges rossznak tekinti az emberi testet, nemcsak lélekburkoló csomagolásnak, hanem örömmel, tisztelettel és felelősséggel tekint rá. (2) Ha már a Szentlélek temploma címet is kiérdemelte, akkor hogy is lehetne szégyellnivaló, bűnös, tisztátalan? Ez egy nagyon régről gyökerező gondolat, amivel le kell számolni.

Felelősséggel tartozunk saját testünk iránt. Isten a testünkkel gyönyörűt alkotott. Szépet, szépre. Szexualitásunk gyönyörű a maga helyén és idejében (hitünk szerint, a házasságban). Érett, keresztény személyiségünkhöz tartozik, hogy testünket ismerjük, elfogadjuk, tiszteljük, és (jól) szeretjük. Semmi szégyellnivaló, ciki, tisztátalan, bűntudatot keltő nincs benne alapjáraton! Ha nem így érzünk testünkkel (nem tetteinkkel, döntéseinkkel) kapcsolatban, akkor kezdjünk mélyre ásni, hol, ki, mi miatt siklott ki a gondolkodásunk, és tegyük helyre!

Őszintén várom a gondolataitokat a témával kapcsolatban.




(1) "KEK: 365 A lélek és a test egysége olyan mély, hogy a lelket a test "formájának" kell tekinteni; azaz az anyagból alkotott test a szellemi lélek miatt emberi és élő test; a szellem és az anyag az emberben nem két egyesült természet, hanem egységük egyetlen természetet alkot."

(2) KEK 364 "Az ember, aki a test és lélek tekintetében egy, testi mivoltánál fogva magába gyűjti az anyagvilág elemeit úgy, hogy általa elérjék céljukat és fölemeljék hangjukat a Teremtő szabad dicséretére. Az embernek tehát nem szabad lenéznie a testi életet, épp ellenkezőleg, testét mint Istentől teremtett és az utolsó napon föltámadó valóságot jónak és tiszteletreméltónak kell tartania."

KEK=A katolikus egyház katekizmusa

3 megjegyzés:

  1. Sok tévhit van, azért is jó a "blog formátum", mert itt fokozatosan ki lehet térni rá.
    Azt hiszem, hogy a "bűnös test" és a "tisztaság" fogalmának a félreértése valahogy összejátszik, összefügg. Ha valakiben mélyen belevésődött(nevelés?)az, hogy a test "bűnös", akkor vagy "súrolni" fogja önkínzással vagy aláveti magát neki. De egyik esetben sem "örömmel, tisztelettel és felelősséggel tekint rá".

    Örülök, hogy a fogalmak egyre inkább a helyükre kerülnek. Isten áldását kívánom további munkájához!

    VálaszTörlés
  2. A házasságban az is gyönyörű szerintem, hogy elfogadom a másik testét is minden hibájával együtt és minden egyes porcikáját. Ez egy kitüntetés. Ezért tartom szomorúnak, ha valaki fedetlenül mutogatja a testét bárkinek. Ahhoz kell egy fontos bizalmi alap, hogy a másik mindenestül lásson. Aki mindenkinek mutogatja magát, nem megdicsőíti,hanem megalázza a testét. A test is nagy kincs, amit őrizni kell, csak úgy, mint a lelkünket, legbelső gondolatainkat.

    VálaszTörlés
  3. Véleményem: Ez egy nagyon kusza írás, sok mindent összemos, teológiailag hibás. Pár megjegyzés:
    1.: A test és lélek nem egyenrangú, a lélek igenis felsőbbrendű, hiszen a test elporlad, de a lélek örök. Ráadásul János apostol írja: "Az Isten lélek." vagy szintén János evangéliumában: "A lélek az ami éltet, a test nem használ semmit." A hivatkozott 365-ös tanítás nem mond ennek ellent és nem is erősíti a test és lélek egyenrangúságának tanát, tök másról beszél.
    2.: A lélek és a test vágyainak nem sok köze van ennek a témához, de egyébként ezzel egyetértek: a bűn valóban a szívből ered, és a test nélküli lények is vétkezhetnek.
    3.: Ez egy nagy összemosás: "Isten saját képmására és hasonlatosságára teremtett minket. Hogy lehetne akkor bűnös a test?" Isten nem testtel rendelkező lény, így a "hasonlatosság" és "képmás" nem a testre vonatkozik, innentől kezdve pedig az egész mondat értelme borul. Ráadásul hiába vagyunk "hasonlóak", mégis bűnösek vagyunk, és mint írtuk, a bűn tényleg a szívből ered, nem a testből, de ennek semmi köze az idézett mondathoz. Akárhonnan nézem, ez egy logikailag teljesen kusza érvelés.
    4.: A test valóban a Szentlélek temploma és a Szentlélek magasabbrendű, mint az épület, nem? Mellesleg a test lehet egyszerre templom is és börtön is: templom, mert Isten lelkét hordozza, de börtön, mert korlátokat is jelent. Ne legyünk beszűkült látásúak, mert ezzel csak elriasztjuk azokat, akik nyitnának a kereszténység felé. A platonizmus is rengeteg értékkel bír, amik felékesíthetik a keresztény hitet is.
    Ezek voltak a gondolataim:
    egysegbenazero@gmail.com

    VálaszTörlés