Elköteleződés = kompromisszum?

Egy amerikai iskolában tanítok angolul latint külföldi diákoknak. Tegnap laza nap volt a suliban, ezért megkérdeztem az igazgatót, hogy nem beszélgethetnék-e a diákokkal inkább a szerelem-hormonokról a latin grammatika szépségei helyett. Végül is bárhogy dönt, gondoltam, csak nyerhetnek rajta a diákok : ) Zöld utat kaptam, így be se vittem a latin könyveket az órára. Körbeültettem a diákokat. Van egy játék, amit nagyon szeretek, és korosztálytól függetlenül minden diák is. Egy székkel kevesebbet rakunk a körbe, valaki középen áll, és kitalál valamit: "Cseréljenek helyet azok, akik álmosak most/van rajtuk óra/szeretik a kutyákat..." Amikor pedig felállnak azok, akik álmosak/van rajtuk zokni stb., a középen álló ember is megpróbál leülni, és aki állva marad, az adja a következő instrukciót. Az a tapasztalatom, hogy ilyen formában sokkal könnyebb kérdezni, és őszinte választ kapni komolyabb kérdésekre is, mint hogy megkérem a padban ülő diákokat, hogy "emelje fel a kezét az, aki..."

Mielőtt nekiálltam mesélni a hormonokról, ilyen "rohangálós" formában tapogatóztam arról, hogy milyen tapasztalatokkal a háta mögött fogja hallgatni a témát ez a csapat. Paraméterek: 3 lány (2 magyar, 1 kínai), és 6 fiú volt (1 magyar, 1 japán, 1 Taiwani, 3 kínai), 10.-esek, tehát 16 év körüliek. A játékból kiderült, hogy kilencből heten szeretnének gyermeket majd, ketten (!) ezt házasságban képzelik el (2 lány : ), de senki sem mondta, hogy 1-nél több gyereket szeretne. Hozzá kell tennem, hogy Kínában szigorú születésszabályozás van: csak annak lehet több gyereke, aki ezt keményen meg is tudja fizetni. Négyen jártak már valakivel. Jó volt ezeket látnom, így tudtam úgy vezetni a témát, hogy úgy érezzék, rájuk is vonatkozik.

Amerikai az iskola, de bárki jöhet, még angolul sem kell tudni, mert nagyon jól kidolgozott programja van az iskolának, hogy megtanítsák a diákokat. Délelőtt beülnek az órákra, (mély víz), délután pedig a szintjüknek megfelelő angol órán vesznek részt, ahol alapjaitól tanulják a nyelvet. Ez a kettő előbb-utóbb összeér. Amikor ilyen intenzíven éri őket a nyelvi hatás, akkor elég jól, elég rövid idő alatt el lehet sajátítani a nyelvet. A három kínai fiú kezdő angolos volt az év elején, de jártak/járnak a latin órámra, mert ez éppen délelőtt van. Nekik minden órára hozok angol feladatlapokat, amiken dolgozhatnak, és azt osztályzom. Angolul tanítani latint egy külföldinek, akinek az angolja még kezdő, nincs túl sok értelme, remélem, egyetértünk benne : ) A latin majd akkor lesz hasznos, akkor segíti az angoljuknak az elmélyülését, ha már van minek elmélyülnie.

Csak azért meséltem erről ennyire részletesen, hogy lássátok, nagyon át kellett gondolnom, milyen szavakkal beszélek a hormonrendszerről, hiszen nem mindenki volt magas szinten angolból. Ezért azzal kezdtem, hogy elkezdtem sorolni a kulcsszavakat angolul, és jelezhették, hogy valamit nem értenek, illetve használhatták a fordítógépeiket, vagy a saját nyelvükre lefordíthatták, és elmondhatták a többieknek. (A házirend szerint nem beszélhetnek a saját nyelvükön a suliban, hogy ezáltal is gyakorolják az angolt, de a különleges alkalomra való tekintettel ezt most feloldottam.) A "könnyebb" szavakkal nem volt gond: házasság (marriage), szerelem (love), csók (kiss), hormon (hormone), szex (sex) etc. A "nehezebb" szavakat a táblára is felírtam. Az orgazmus szót nem ismerték többen. Próbáltam körülírni, de még így se esett le. Az egyik fiú beírta a fordítógépébe. A közömbös arccal gépelő fiú egy idő után elvigyorodott, kiadta azt a bizonyos "végre leesett" áááá hangot, majd mutatta a másik kínai srácnak. Csontra ugyanaz volt a reakció : ) Vigyor és ááááá. Majd kínaira lefordították a harmadiknak, (ugyanaz a reakció : ), aki vigyorogva így szólt: "you can start, teacher" (Kezdheti, tanárnő!)

Most pedig jön az, hogy elmagyarázom, mi köze van ennek a címhez. Amikor ahhoz a szóhoz értem, hogy elköteleződés (commitment), többen jelezték, hogy nem értik. Tipikus, csak a három lány tudta a jelentését : ). Elkezdtem egyszerű szavakkal magyarázni, hogy az elköteleződés az, amikor hozunk egy döntést arról, hogy bármi is lesz, kitartok a másik mellett egy életen keresztül. A mellettem ülő srácon láttam, hogy erősen gondolkodik, szinte hallottam a fogaskerekek csikorgását, amikor felderült az arca, és az mondta: aha, compromise (kompromisszum)! Próbáltam megmagyarázni, hogy nem teljesen így van, aztán az beszélgetős előadás alatt igyekeztem úgy fogalmazni, hogy megértse a különbséget.

Olvastam egyszer egy pesszimista kijelentést, hogy a házasság nem más, mint kompromisszumok sorozata. Kereken 3500 napos házasként kijelentem, hogy szerintem ennél több : ) A kompromisszum szó bennem negatív érzéseket kelt, mert lehet jó is, meg rossz is. Van, hogy mindkét fél felad a saját elképzeléséből valamit, éssokszor rossz érzés marad utána. Félre ne értsétek, nem jó, ha az egyik fél következetesen feladja a saját elveit/elképzeléseit/ötleteit, és nem szól semmiben ellent a másiknak. A házasság két egyenrangú fél kapcsolata, akiknek megvan a saját feladatrendszerük. A "jó kompromisszum" kifejezés helyett viszont nem találtam jobbat arra, amikor két ember úgy old fel egy ellentétet szeretettel, hogy valami új, jó dolog születik, és nem marad utána rossz szájíz. Hogy az ellentét feloldása a kapcsolatukat erősíti. Mert ez többet jelent, mint egy "jó kompromisszum".

Van ötletetek?