Te vagy a legszebb kincsem

Ma este nagyböjti lelkigyakorlatot tartott a templomunkban Kerényi Lajos atya. Többek között a család válságáról is beszélt. Az okok rendkívül összetettek. Csak egyet emelek most ki. A szülők másodállásokat vállalnak a gazdasági válság miatt, hogy megéljenek, a gyerekre pedig nincs idő. Nincs kitől választ kapjon a kérdéseire, nincs kivel átbeszélhetné a problémáját. Itt kezd kisiklani egy élet... A gyereköngyilkosságok száma pedig ijesztően nő Magyarországon...

A gyerek mindent megérez. MINDENT. Hogy mennyire várták (már az anyaméhben), mennyire szeretik, mennyire fontos a szülei számára. Nem elég éreznem a gyermekem felé a szeretetet, vele is éreztetnem kell.

Vajon mi lesz az ilyen sebeket hordozó, gondtalan boldog gyerekkoruktól megfosztott gyerekekkel, akik nem kapják meg azt a törődést, szeretetet, amire szükség van az egészséges fejlődéshez? Ők is felnőnek és párt szeretnének. Vágynak egy boldogabb családra, ahol majd szeretet és megértés fogadja őket. De mennyi esélyük van boldog lenni valakivel, ha önmagukban nem tudnak boldogok lenni? Nem tarthat engem a másik egy életen keresztül, mert ha nem tudok a lábamon szilárdan állni, hanem csak a másiknak dőlve, akkor mindketten elesünk.

Van a Republic együttesnek egy száma (Tűzzel játszom), amelynek az egyik nagyon egyszerű sora újra-és újra eszembe jut. Csak annyi, hogy "Te vagy a legszebb kincsem!" Törekszem arra, hogy minden nap tudatosítsam a gyermekeimben akár szóval, akár tettel, hogy értékesek, és szeretve vannak. Ennek biztonságában szeretném, ha felnőnének. Szeretném magamhoz ölelni a szeretet-és elfogadáshiányban szenvedő gyerekeket, hogy fülükbe súgjam ezt a titkot.

S hogy mi köze vannak ennek a szerelemhez, házassághoz, szexualitáshoz?

Ahhoz, hogy életre szóló elkötelezettséget jelentő házasságot fel merjük vállalni, szükség van arra, hogy már érett személyiségünk legyen. Ennek viszont fontos része a megfelelő

önismeret: fontos, hogy tisztában legyek a jó-rossz tulajdonságaimmal, értékrendemmel, a világról alkotott elképzelésem mibenlétében, hogy honnan jöttem, hova tartok, mit kaptam útravalóul stb.

önelfogadás: El kell fogadnom, hogy nem vagyok tökéletes, de nem takarózhatom abba, hogy "hát, nekem ez az X olyan hibám, amin nem tudok változtatni", és ezért kényelmesen meg se kísérlem. Az önelfogadáshoz párosulnia kell egy egészséges fejlődni-vágyásnak. Annak elég érett már a személyisége, aki az elfogadáson túllépve javulni akar, és tesz is érte.

önértékelés: Tudnom, és hinnem kell abban, hogy értékes vagyok. Egyedi, megismételhetetlen, értékes, Isten szemében gyönyörű, akire szükség van, akit szeretnek. És most jön a képbe a családválság. Egyre több és több gyerek nő fel úgy, hogy nem kapja meg a megfelelő törődést, szeretetet. És ezek a gyerekek nem hiszik el, hogy értékesek. Mert nem ölelte meg őket nap mint nap az édesanyjuk, hogy a fülükbe súgja: "Te vagy a legszebb kincsem. Szeretlek, szükség van rád."

Mekkora esélye van egy önértékelési válságban felnőtt gyereknek a boldog családi életre? Hogy tudná erre megtanítani a gyermekét, ha ő nem érzi ezt magával kapcsolatban? Addig esélye sincs, amíg el nem hiszi, hogy ő is értékes ember.

Te, akinek esetleg úgy alakult az élete, hogy senki nem segített, hogy rájöjj, egyedi, megismételhetetlen csoda vagy, dőlj most hátra, csukd be szemed, és szíved mélyén merd elhinni, hogy okkal vagy ott a világban, ahol vagy. Isten öröktől fogva ismer és szeret, olyannak amilyen vagy.

Ha a hangjegy azt mondaná,

hogy nem a hangjegy csinálja a zenét,

... nem volna szimfónia.

Ha a szó azt mondaná:

nem a szó hozhat létre egy oldalt,

...nem volna könyv.

Ha a kő azt mondaná:

nem a kő tud falat emelni,

... nem volna ház.

Ha a vízcsepp azt mondaná:

nem a vízcsepp alkotja a folyót,

... nem volna óceán.

Ha a gabonaszem azt mondaná:

nem a gabonaszem veti be a földet,

... nem volna aratás.

Ha az ember azt mondaná:

a szeretet egy tettével nem lehet

megmenteni az emberiséget,

... az emberek földjén soha nem volna

igazságosság, béke, méltóság és boldogság.

Amint a szimfóniának szüksége van minden egyes hangjegyre,

Amint a könyvnek szüksége van minden egyes szóra,

Amint a háznak szüksége van minden egyes kőre,

Amint az óceánnak szüksége van minden egyes vízcseppre,

Amint az aratásnak szüksége van minden egyes gabonaszemre,

az egész emberiségnek szüksége van terád,

ott, ahol te vagy,

egyetlen,

s így HELYETTESÍTHETETLEN.

(Michel Quoist: Beszélj nekem a szerelemről 43.o.)

Értékes, és gyönyörű vagy. Merd elhinni : )