Egy olvasónk ragadott billentyűzetet, hogy megossza a gondolatait a témában. Kérdésemre megírta, hogy nem olvasta a Biztos út című könyvet.
Kedves Házasság Előtt Állók!
Nem vagyok még éppenséggel öreg, a húszas éveimet taposom, és bevallom, én is a szexualitással kapcsolatos kettősségben nőttem fel. Egyrészt Isten, az Egyház, a hívők szerint nem a házasság előtti nemi élet a követendő – míg a világ szemében az a teljesen természetes, hogy két szerelmes (manapság már ez sem feltétel), teljesen egymásé lesz testileg, mielőtt házasságra lépnének. Bevallom, azóta számtalanszor megbántam, hogy a könnyebbnek tűnő, de valójában sokkal nehezebb utat választottam, és eltékozoltam a tisztaságomat – pedig előtte megtapasztaltam, mekkora kincs a tiszta párkapcsolat. Így, hogy mindkét "módszert kipróbáltam", több érvet is fel tudok hozni a házasság előtti szexuális élet ellen. Ezek az én érveim, amelyekkel a saját lelkiismeretem előtt kellett számot adnom, illetve azoké az ismerőseimé, akik hozzám hasonlóan túl későn kapcsoltak, hogy nem kellene elveszíteni a tisztaságukat.
1. Ha a szexuális életet élsz valakivel, a tested azt mondja, hogy "teljesen a tiéd vagyok, teljesen az enyém vagy, mindenestül elfogadlak..." Ez a valóságban – valljuk be – koránt sincs így. Még ha pillanatnyilag így is érzel, gondolj bele: tényleg ez az igazság? S mindkettőtök részéről? Ha valóban teljes az elfogadás közöttetek, annak örökre kellene szólnia, nemde? A házasság pontosan erről szól, sőt ez az egyetlen formája a teljes, örökre szóló önátadásnak. Az összes többi – az együtt-járás, együttélés stb. – mind időleges és felbontható. A holtomiglan-holtodiglan ígéret Isten előtt már egészen más dolog. Azt nem szokás ripsz-ropsz, hirtelen felindulásból, az érzelmek hevében elintézni: a megkötéséhez alapos megfontolás és sok előkészület szükséges, az esküt visszavonni nem lehet. Ha tehát a házasságot még korainak – mi több, Vele nehezen elképzelhetőnek – tartod, még nem vagy(tok) készen a teljes elköteleződésre, akkor nem vagytok készen a teljes önátadásra sem. Az, ha többet adsz testi téren, mint amekkora lelki elköteleződés van köztetek, az többek között azt jelenti, hogy hazudsz a másiknak – és ő is hazudik neked. Gondold át: lehet/szabad bármilyen kapcsolatot egy hazugságra, egy ekkora hatalmas hazugságra építeni? Pláne egy olyan kapcsolatot, amely – ideális esetben – jövendő életed legfontosabb emberéhez, a leendő házastársadhoz fűz?
2. Akár te éltél már szexuális életet valakivel, akár a kedvesed, kísérteni fog a korábbi kapcsolatok emléke. Előbb vagy utóbb felötlik egyikőtökben vagy mindkettőtökben a gondolat, hogy vajon kivel és hányszor volt már a másik hasonló helyzetben, kinek adta át egészen a testét. Az is eszedbe/eszetekbe jut, hogy vajon hány ilyen ember lesz még a jövőben a saját életedben, illetve a másikéban. S az előző kapcsolatoknak vajon hogy lett végük? Azokat is épp ilyen „komolyan” gondoltátok? Az ember egy párkapcsolatban arra vágyik – és az Úr is úgy tervezte –, hogy egyetlen legyen a másik számára, és viszont. Egynek lenni a sok közül pedig cseppet sem hízelgő gondolat! Minél többen voltak már előtted, annál kevésbé fogsz bízni a másik irántad való szerelmében és hűségében, és minél több emberrel voltál már együtt, annál kevésbé fogsz bízni a saját ítéletedben, hogy tényleg ő a „nagybetűs” Igazi. (Már ha a testedet tényleg az Igazinak tartogatod, és nem osztogatod „kisbetűs” akárkiknek.)
3. A túl korán megélt szexualitás egyfajta függőséget okoz. Olyan nincs – a legritkább esetben van, a környezetemből egyetlen ilyet sem ismerek –, hogy két ember csak „egyetlen alkalomra kipróbálja”, milyen lesz majd együtt a házasságban. Az egyszeri alkalomból még egy és még egy lesz, míg szokássá nem válik. Ha nem elég erős a közöttetek a szeretet, hogy elköteleződjetek egymás felé – lásd 1. pont! –, akkor könnyen puszta megszokássá válhat. Nem is elsősorban azért, mert akkora élmény, de mint ahogy a dohányosok nemcsak a nikotin okozta kellemes érzéseknek rabjai, hanem maga a „mozdulatsor” rögzül, megszokássá válik, hasonlóan az is, hogy a szereteteteket a szexualitással fejezzétek ki, ez által más kifejezési módokat elhanyagoltok, elfelejtetek – még mielőtt kifejlesztettétek volna. Visszatérve a dohányos párhuzamhoz: közismert tény, hogy aki folyton a cigaretta erős füstjét szívja, annak eltompul a szaglása, idővel alig érzi az enyhébb illatokat. Aki a szexuális örömök rabja, az érzéketlenebbé válik az afféle „apró” gesztusok felé, mint egy szál virág, egy mosoly, egy saját készítésű sütemény… Gondolj bele, mennyivel szürkébb annak a világ, aki nem képes érezni az illatokat, aki nem (vagy alig) örül az apróbb ajándékoknak! Ha már a házasság előtt megszokjátok az önmegtartóztatást, felvértezitek magatokat a függőség ellen, közösen kidolgoztok „módszereket”, amelyekkel ellent tudtok állni a kísértéseknek. Nem az az igazi szabadság, ha valaki bármit megtesz, ami módjában áll! Ha már elveszítetted a tested felett az uralmat, ha kiszolgáltatottá váltál a vágyaidnak, akkor már réges-rég nem vagy szabad!
4. Isten nem azért parancsolta meg, hogy a házasságban és csakis ott éljétek meg a teljes testi önátadást, mert meg akar fosztani benneteket egy nagy élménytől, hanem épp ellenkezőleg: jót akar, a legjobbat. Többek között megóvni a titeket csalódástól, és a házasságotokat a kölcsönös „te vagy számomra az egyetlen” elköteleződés élményével megkoronázni, illetve közös gyermek(ek)kel megajándékozni egymást. Ha hívő keresztény vagy, akkor tudnod kell, hogy a házasságon kívüli nemi élet bűn, s mint olyan, nem kedves Isten szemében. Bűntudattal élni, hogy a szerelmetekből Isten akaratával ellentétes dolog származik, pedig nem jó. Ha katolikus vagy, akkor ráadásul súlyos bűnt követsz el minden alkalommal, így ezt követően nem járulhatsz szentáldozáshoz. Ha meggyóntad a bűneidet, akkor persze igen, de azt is tudnod kell, hogy a sikeres szentgyónás feltétele a teljes bűnbánat és az erős fogadás, hogy többé nem vétkezel. Ám – ha őszinte akarsz lenni magaddal és Istennel szemben – tényleg kijelentheted, hogy bánod a vétkedet, és többé nem teszed? Vajon mit fogsz tenni, hogy – ahogy a gyóntatószékben Istennek ígéred – valóban elkerüld a bűnt és a bűnre vezető alkalmat?
5. Az az érv, hogy a szexualitás bizonyos kort elérve már létszükséglet, nélküle „bekattan” az ember, nem igaz. Még akkor sem, ha korábban már éltél nemi életet. Jópár ismerősöm élete példázza, hogy nagyon is „normális” lehet valaki, aki még szűz, sőt nem indul hátránnyal a házasságban sem az úgynevezett „tapasztalatlansága” miatt. Épp ellenkezőleg: megóvja magát a rossz szokásoktól, beidegződésektől, a kellemetlen emlékektől. Nem mondom, hogy az újrakezdés lehetetlen! Isten kegyelméből igenis lehetséges – sőt sokaknak sikerült is – megszabadulni a régi, bűnös élettől. Ám az újra elnyert tisztaságot megőrizni sokkalta nehezebb, mint az eredeti tisztaságot el nem veszíteni. Pláne nehéz megmaradni a szentgyónás által nyert bűntelenségben, ha előzőleg már mindketten éltetek nemi életet! Épp a fenti okból kifolyólag, hogy a szexualitás „függőséget” okoz. Ha ráadásul ezt együtt tettétek, elölről kezdeni a kapcsolatot szinte lehetetlen. Jól fontold hát meg, hogy mit teszel és mit nem magaddal és azzal az illetővel, akit szeretsz!
6. Egy fiú ismerősöm egyszer pironkodva bevallotta, hogy mikor egy korábbi barátnőjével járt, az együttlétük után általában arra vágyott, bár máshol lehetne: otthon vagy a haverokkal… Nem a karjaiban tartott kedvese társaságát élvezte – bár akkor biztos volt benne, hogy szereti őt –, hanem az járt a fejében, hol lenne szívesebben… Pedig jó embernek tartom az illetőt, nem egy „csélcsap” típus, sőt bevallotta, hogy volt is jócskán lelkiismeret-furdalása a gondolatai miatt, mégis így érzett. Azóta ő is a tisztaságot választotta. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nagyon nem szeretnék az elvágyódó fiú helyében lenni, és az a gondolat is visszataszító számomra, hogy az az ember, akinek az imént adtam át magam egészen, már alig várja, hogy hazamehessen.
7. Ha hozzám hasonlóan te is egy igazi, holtig tartó szeretetben és hűségben megélt házasságra vágysz, bizony nincs könnyű dolgod. A kapcsolatotokat tudatosan építeni kell türelemmel és kitartással… Tiszta fejjel és szívvel kell élni… Annak meglátását, hogy az illetővel valóban egymáshoz valók vagytok-e, illetve hogy merrefelé halad, hogyan építitek vagy épp romboljátok a kapcsolatotokat, szerelmeteket, jócskán megnehezíti, ha közben elkezdtek nemi életet élni. A közösen megélt szexualitás mintegy torzító szemüveget tesz rátok, amelytől kezdetben sokkal szebbnek látjátok a másikat és a szerelmeteket a valóságosnál. Ám hamarosan érezni fogjátok, hogy a testi és lelki kötődés nincs összhangban, ami nagyon zavaró tud lenni. Ha egyikőtök erősebb elköteleződésre vágyik a párjától, mint a másik – még ha nem is mondja ki –, az elkerülhetetlenül feszültségeket okoz közöttetek. A másik fél számára teherként kezd hatni az előbbi ragaszkodása, aki valószínűleg az egyetlen jól begyakorolt módot fogja „használni” szerelme kifejezésére: a szexualitást. Ám mind hiába, a szakadék egyre mélyül, s végül bekövetkezik a szakítás… A fenti recept sajnos nagyon gyakori az ismerőseim körében.
8. Az első együttlét valóban egy olyan élmény, ami feledhetetlen az ember számára. Nem mindegy tehát, hogy mikor, hol, hogyan, kivel „történik” – jobban mondva teszitek meg. (Megjegyzem, a történik szót nem szeretem. Ez egy cselekvés! Aki nem szabad akaratából cselekszi, hanem tőle függetlenül történnek vele a „dolgok”, azt nagyon nem irigylem…) Hogy hogyan emlékszel vissza az első alkalomra másnap, egy-két hónap, év vagy évtized távlatából, az meghatározó lehet a későbbiekre. Te mire szeretnél inkább visszaemlékezni? Arra, hogyan „szabadultál meg” a szüzességedtől az éppen aktuális „szerelmeddel” – akivel azóta látni sem bírjátok egymást – az ismerősök unszolására…? Vagy arra, hogy életed párjával élted át a nászéjszakán (esetleg másnap), miután Isten, a lelki atyátok, a rokonok és barátok előtt kölcsönösen örök hűséget esküdtetek egymásnak? Hogy a kedvesednek te vagy az első és egyetlen, az Igazi, aki mellett már döntött(!) – és neked is Ő? Akárhogy is döntesz, tudnod kell, hogy az első alkalmat újra átélni, az idő kerekét visszaforgatni már nem lehet.
9. A „ki kell próbálni, hogy passzolunk-e” érvvel számos ismerősöm példája áll szemben. Akadnak közöttük olyanok, akik mindketten tisztán léptek házasságra, mégis – a házasságra való készülés alatt együtt kiépített lelki kötelékkel, szeretettel és türelemmel – hamar testileg is megtalálták a közös hangot. Vannak olyanok is, akik testileg összeillettek, de máskülönben (finoman szólva) nem voltak éppen ideális pár, ezt mégis sokáig nem vették észre – egyikük vallomása szerint éppen a szexualitás „látástorzító” hatása miatt. A statisztikák is azt mutatják, hogy azok a házasságok a hosszabb életűek, amelyekben a felek tisztán léptek az oltár elé, és minél több emberrel volt szexuális kapcsolata valakinek, annál kevésbé lesz hű a házastársához.
10. Ha a fentiek nem győztek meg, a leggyakoribb érvvel fejezem be, ami a házasság előtti nemi élettel szemben fel szokott merülni, az a következményektől (gyermek és nemi betegségek) való félelem. „Jó, jó – mondhatod –, feltalálták már az óvszert!” Persze, számos fogamzásgátló módszert kifejlesztettek már, de rengeteg hátrányuk miatt nem javaslom őket. Egyrészt nincs 100%-os védelem. Igazság szerint jóval nagyobb esélyed van fogamzásgátlás ellenére is „összeszedni” egy nem kívánt terhességet (amit abban az esetben valóban „teherként” szoktak megélni, nem „áldott állapotként”), mint arra, hogy nyersz a lottón. S ha éppen „megütöd a főnyereményt”, mit tennél? Biztos, hogy a saját, a kedvesed és a születendő gyermek szempontjából ideális időben történik mindez? Biztos, hogy az a legjobb nektek, ha a gyerek miatt, kényszerből és nem megfontoltan, szabad elhatározásból döntötök egymás mellett? Vagy nevelje csak egyedül az anya? Vagy inkább legyen abortusz belőle elpusztítván kettőtök gyermekét? Tudtad, hogy egyes fogamzásgátló módszereknek (többek között az oly népszerű tablettának) abortáló hatása is van? Erről nem szívesen beszélnek, de ha kicsit rákeresel az interneten, erről és egyéb hátrányairól is olvashatsz bővebben. Ahogy arról is, hogy a legtöbb módszer a nemi betegségek ellen egyáltalán nem, vagy csak „bizonyos százalék” biztonsággal véd. Ha ekkora esélyem lenne nyerni a lottón… Jócskán van tehát félnivaló – pedig ennek nem a félelemről kellene szólnia! Az egyedül bizt(onság)os út megintcsak az, ha mindketten tisztán léptek a házasságba.
(Harmadik, utolsó rész – a kérdéssor első része 
