(v)iszony.hu

Nem szokásunk cikkeket elővenni, és ellenvéleményt írni, bár lenne miből válogatni. Egy tiszteletre méltó kivétel azért akadt egy Soma mamagésa cikk személyében, de nem akarunk rendszert csinálni belőle. A kivétel, tudjuk, erősíti a szabályt. Nem friss a cikk, amit előveszek, de mai napig aktuális témát vet fel. Létrehoztak valakik egy netes oldalt (viszony.hu), ami arra van hivatva, hogy segítsen a bajba jutott, az optimális szeretőt nem találó embereken. Kapott az oldal hideget, meleget, töménytelen cikk és netes párbeszéd született meg, nem mellesleg jó nagy reklámot csinálva az oldalnak. Az oldal reklámját volt alkalmam szemlélni a metrón (hatalmas pénzbe kerülhetett kibérelni egy metróbeli adathordozót), sőt, a Metró újságban is olvashattak az utazók egy személyes véleményt az oldalról. A címe: Szerethető szeretőkereső. Nem másolom ide, a linken elolvashatjátok.

A cikk nagyjábóli konklúziója az, hogy ha már megromlott a párkapcsolatunk, és szükségünk (!) van egy szeretőre, ami esetleg még pozitív hatással is lehet a párkapcsolatunkra, akkor legalább ne házinyúlra lőjünk (kolléga, barát), mert az kellemetlen következményekkel járhat. Ha már csinálunk valamit, csináljuk jól. Biztonságosabb valaki olyannal viszonyt kezdeni, aki csak szexet akar, bonyodalmat nem. Az oldal ezt a jogos, társadalmi igényt elégíti ki. Innen már nincs messze az a gondolat, hogy az illető weboldalnak így pozitív társadalmi hatásai is lehetnek, hiszen azoknak a "kitűnő anyák és apák, akik – bár remek társai egymásnak –külön utakra is vágynak, úgy, hogy a másikat ne sebezzék", és mindazoknak akiknek "a szeretet, a mély kötődés nem jelenti a kizárólagosságot", nem kell kilépniük a párkapcsolatból, ami egy tök jó dolog.

Van, amivel egyetértek a cikkben közöltekkel. "Ha éppen valami nem stimmel a párunkkal, a mindig jelen levő kollégát vagy bulitársat hirtelen vonzóbbnak és sokkal nagyszerűbbnek véljük az otthon duzzogó, fáradt vagy éppen unalmasnak tűnő megszokottnál. És kész is a baj, a későbbi lavina első kis porszeme már útjára indult."  És tényleg kevesebb kellemetlenebb szitu van, gondolom, a második bekezdésben foglaltaknál. Büszke nő legyen a talpán, aki ilyen szituban megőrzi a tartását. (Bár miért is kellene megtartania? Neki ciki, rá vet rossz fényt, ha kimutatja a megbántottságát, fájdalmát? Ő okoz esetleg kellemetlen perceket a kollegáknak? Neki kell vigyáznia? Kinevetik különben?)

Hozhat rengeteg pozitív dolgot jó pár házasságba, ha megjelenik egy harmadik fél? A válasz szerintem is igen. Van egy kedves, több gyermekes barátnőm, aki elmesélte, hogy volt az életében egy periódus, amikor nagyon kedves volt számára valaki közeledése, akivel egy tanfolyamon ismerkedett össze. Ártatlan megjegyzésekkel, tréfálkozással indult, és nagyon hamar nyilvánvalóvá vált számára, hogy komollyá válhat a helyzet. Újra érezte azokat a bizonyos testi tüneteket, az illető a gondolatai középpontjába került, az élete a vele való találkozások között kitöltendő idővé vált. Az illető jelezte is, hogy a barátnőmnek csak egy szavába kerül... És mindketten vágytak is rá. Ekkor ült le a barátnőm, hogy átgondolja a dolgokat. A még megmaradt józan paraszti eszének utolsó darabkájával végigvette, hogy hogy juthatott odáig, hogy egy másik férfiról álmodozzon. Tudatosította magában, hogy az utóbbi időben sokkal kevesebb időt tudtak a férjével egymásra szánni, alig találkoztak. Mindkettejük szeretettankja kongott. A barátnőm radikalizmusa a mai napig hihetetlennek tűnik. Tudta, hogy ha továbbra is találkoznak, akkor nem fog tudni kitartani. Világosan megmondta a szerelmének, hogy vége, és szeretné a házasságát menteni. Abbahagyta a tanfolyamot, és többet nem kereste a fiút. Elmesélte a dolgot a lelkivezetőjének, aki naponta (!) felhívta, hogy erőt adjon neki. Előszedte a régi emlékeket, leveleket, ami a férjével való megismerkedésüket elevenítette fel. Erősen elhatározta, hogy minden nap tesz valamit a férjéért konkrétan, és megteremti az alkalmakat, amikor találkoznak.

Nagyon nehéz hetek voltak számára. Éjszakákat sírt át, amikor dolgozott a férje. Siratta, amit elvesztett... Napközben meg próbálta újjáépíteni magában a házasságát. Sikerült. Az a lemondás és szeretetmennyiség, amit belerakott, megmentette a házasságukat. Újra beleszeretett a férjébe, és ma erősebb a kapcsolatuk, mint volt. Szóval igen, egy harmadik fél hozhat pozitív dolgot egy házasságba. Csak nem pont úgy, ahogy a cikk írója írta. Ha a barátnőm a szíve szavát követi, mert ugyebár elképzelhetetlen, hogy az ember nemet mondjon, ha megdobban egy szív más iránt, akkor született volna pár édes pillanat, gyönyörű élmény, és egy újabb széthullott család, újabb válási árvák... És teljesen biztos, hogy kiugorva a házasságból, megtalálta volna az Igazit? És hogy a gyerekekben nem okoz lelki törést, hogy most már új apuka van? Hagyjuk.

Őszintén remélem, hogy ha bármelyikünk párkapcsolata, házassága meggyengül, akkor a támogató hátterünk nem a viszony.hu oldalra hívja fel a figyelmünket, hanem mellénk áll, hogy segítsen megvívni a harcunkat - önmagunkkal.