Kénköves-izzadós kipárolgás ('Eau de Bűz' parfüm) ülte meg a termet. A feszültség még érezhető volt, de talán már nem harapdáltak belőle nagy darabokat. Nasi Pata példáján felbuzdulva Mohó Pata is vette magának a mérhetetlen bátorságot, és önként jelentkezett.
-Halljuk, halljuk, MP. Kicsit csodálkoztam, hogy nem jelentkeztél korábban, hisz nem erősséged a várakozás. Nos, örömmel hallgatlak.
- Erősítsünk rá a világban mutatkozó tendenciára, miszerint egyre korábban kezdik a fiatalok a szexuális életet. Mi tudjuk, hogy mennél korábban kezdi valaki a szexet, annál nagyobb lelki és pszichológiai károkat okozhat magának. Az első alkalom meghatározó élmény. Egy tizenegynéhány éves gyerek - még fiatalnak se mondhatnám - jó eséllyel egy életre elvághatja a lehetőségét, hogy átélhesse a biológiai cselekvés mögött rejlő igazi csodát. Tudtukon kívül hihetetlen lelki teher kerül a szexen túlesett gyerekek vállára.
- Tudom, mire gondolsz, de kérlek fejtsd ki, olyan jól esik hallani a lelki terhekről.
- Örömmel. Képzelj egy 12-13-14 éves gyereket. Milyen üzenetet juttatunk el a menő zenéken, tinimagazinokon, tv-műsorokon, internetes oldalakon keresztül neki a szexről? Hogy izgalmas. Hogy menő. Hogy feszültségoldó. Hogy ciki várni vele. Hogy titkos-titokzatos. És hogy az ő korában a szex már kikerülhetetlenül az élet természetes része. Hogy a a psziché fejlődése bőven lemarad a testi fejlődés mögött, arra nem kell sok szót vesztegetni. Mellékinformációval te terheljük szegényeket. Szóval ott áll a gyerek, feltehetőleg hiányos biológiai tudással, éri a tömény szexuális inger mindenhonnan, a kortársak nyomása, a serdülőkori hormonális-érzelmi viharok, bizonytalanságok, a szüleivel már ciki beszélgetni, és megteszi azt, amit a leglogikusabb lépésnek gondol: megkezdi szexuális életét. Nem azt kapja, amire számított, érzi, hogy valami nincs rendben, valami nem klappol, de maga se tudja megfogalmazni, mi is az. Ha nem úgy sikerül az első alkalom, amiről álmodott (és a sikerre az esély a béka hátsóját figyeli távcsővel), még képes bemagyarázni magának, hogy biztos rosszul csinálta, a hiba benne van, és a következő már jobb lesz. Ott áll, és olyan dolgokkal kell foglalkoznia, mint nemi betegségek, korai terhesség, érzelmi kihasználtság, felelősség maga és más iránt, titkolózás a szülők elől, csalódottság stb. Ilyen gondokkal szembenézni egy lelkileg érett, egészsége s, huszonéves embernek sem egyszerű.
-És mivel kellene igazából is foglalkoznia? Hogy felfedezze, ki is ő, milyen világ veszi körül, neki hol van a helye, barátok, tartalmas együtt-létek, kirándulások... A legnagyobb gondjának az kellene, hogy legyen, hogy nem érti a fizikaleckét. Ehelyett azt kapja, hogy lefeküdtem vele, mégis elhagyott... Lubickolok ezekben a negatív érzésekben.
-A kezünkre játszik az is, hogy nem is igazán merik bevallani a barátoknak, barátnőknek, hogy nem is erről álmodtak, hogy legszívesebben visszacsinálnák. Főleg a lányok. Fent kell tartani a menő csaj/srác imidzsét. Képzelje el, mennyire meg lennénk lőve, ha a tinédzserek igazán komolyan és őszintén kommunikálnának egymással. Meg magukkal. Meg a szüleikkel.
-Szülőkkel? A nap vicce...
-Bizony! Kihez fordulnak a tizenévesek a kérdéseikkel? A kortársakhoz, akik annyit szagolnak a témához, mint ők. A médiához, amelyen keresztül ismét csak az jut el hozzájuk, amit mi jónak látunk. Mi pedig mélyen hallgatunk a szexualitás személyiségformáló erejéről, a testi dolgokon túlmutató lelki-pszichés következményeiről, aminek feldolgozásához még nem elég érett egy tizenéves gyerek. Ne terheljük őket ilyen infókkal. Kicsik még : ) Hadd rontsák el az életüket boldog tudatlanságban.
-Ide kívánkozna egy ámen gyönyörű végszóként, de valami miatt nem áll rá a szám..
- Tudom, mire gondolsz, de kérlek fejtsd ki, olyan jól esik hallani a lelki terhekről.
- Örömmel. Képzelj egy 12-13-14 éves gyereket. Milyen üzenetet juttatunk el a menő zenéken, tinimagazinokon, tv-műsorokon, internetes oldalakon keresztül neki a szexről? Hogy izgalmas. Hogy menő. Hogy feszültségoldó. Hogy ciki várni vele. Hogy titkos-titokzatos. És hogy az ő korában a szex már kikerülhetetlenül az élet természetes része. Hogy a a psziché fejlődése bőven lemarad a testi fejlődés mögött, arra nem kell sok szót vesztegetni. Mellékinformációval te terheljük szegényeket. Szóval ott áll a gyerek, feltehetőleg hiányos biológiai tudással, éri a tömény szexuális inger mindenhonnan, a kortársak nyomása, a serdülőkori hormonális-érzelmi viharok, bizonytalanságok, a szüleivel már ciki beszélgetni, és megteszi azt, amit a leglogikusabb lépésnek gondol: megkezdi szexuális életét. Nem azt kapja, amire számított, érzi, hogy valami nincs rendben, valami nem klappol, de maga se tudja megfogalmazni, mi is az. Ha nem úgy sikerül az első alkalom, amiről álmodott (és a sikerre az esély a béka hátsóját figyeli távcsővel), még képes bemagyarázni magának, hogy biztos rosszul csinálta, a hiba benne van, és a következő már jobb lesz. Ott áll, és olyan dolgokkal kell foglalkoznia, mint nemi betegségek, korai terhesség, érzelmi kihasználtság, felelősség maga és más iránt, titkolózás a szülők elől, csalódottság stb. Ilyen gondokkal szembenézni egy lelkileg érett, egészsége s, huszonéves embernek sem egyszerű.
-És mivel kellene igazából is foglalkoznia? Hogy felfedezze, ki is ő, milyen világ veszi körül, neki hol van a helye, barátok, tartalmas együtt-létek, kirándulások... A legnagyobb gondjának az kellene, hogy legyen, hogy nem érti a fizikaleckét. Ehelyett azt kapja, hogy lefeküdtem vele, mégis elhagyott... Lubickolok ezekben a negatív érzésekben.
-A kezünkre játszik az is, hogy nem is igazán merik bevallani a barátoknak, barátnőknek, hogy nem is erről álmodtak, hogy legszívesebben visszacsinálnák. Főleg a lányok. Fent kell tartani a menő csaj/srác imidzsét. Képzelje el, mennyire meg lennénk lőve, ha a tinédzserek igazán komolyan és őszintén kommunikálnának egymással. Meg magukkal. Meg a szüleikkel.
-Szülőkkel? A nap vicce...
-Bizony! Kihez fordulnak a tizenévesek a kérdéseikkel? A kortársakhoz, akik annyit szagolnak a témához, mint ők. A médiához, amelyen keresztül ismét csak az jut el hozzájuk, amit mi jónak látunk. Mi pedig mélyen hallgatunk a szexualitás személyiségformáló erejéről, a testi dolgokon túlmutató lelki-pszichés következményeiről, aminek feldolgozásához még nem elég érett egy tizenéves gyerek. Ne terheljük őket ilyen infókkal. Kicsik még : ) Hadd rontsák el az életüket boldog tudatlanságban.
-Ide kívánkozna egy ámen gyönyörű végszóként, de valami miatt nem áll rá a szám..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése