A múlt heti tisztaság-imaóra egyik tanúságtevőjének mondanivalójával vezetem be a programajánlást. Egy, névsor vége felé elhelyezkedő, 6 gyermekes családapa (mind lány : ), 30 éves érettségi találkozó, élettörténetek zanzásított verziói: elváltam... elvált tőlem... egyedül nevelem... ő a második feleségem...a munkafrontján ötös, párkapcsolat egyes... Az édesapa lassan összébb húzza magát, kezdi kényelmetlenül érezni magát. Ezek után hogy álljon ki azzal, hogy 25 éve boldog házas, ő az egyetlen nagypapa a társaságban... A maga csendes módján azonban kiáll, és elmondja. A fordítva kéne lenni az aránynak, nem? A nyilvános gyónás után spontán beszélgetések alakulnak ki. Nem erről álmodoztam.. nem hittem volna, hogy idáig jutunk... annyira szerettem... Mi lett a konklúzió? Az, hogy a fiatal korban, már az érettségit megelőző korban, és akörül meghozott (szexualitással kapcsolatos) döntéseink már életre szólóak. Aki akkor rosszul dönt, és a legtöbb tinédzser bizony azt teszi (okokról később), annak drasztikusan csökkennek az esélyei arra, hogy egy 25 éves érettségi találkozóan a kevesek közé tartozhasson.
Ma este 20.15-től kezdődően a Mária rádióban egy 40 éves házassági évfordulójukat ünneplő házaspár meséli el a történetüket. Jó hallgatást!
Nemrég voltam én is érettségi találkozón, 15 éves, piarista iskola. Egyik lánnyal - anyukával :) - mentem hazafelé, beszélgettünk. Közben megkérdezte, hogy olyan pletykás ez a város, igaz-e, hogy a tesómék tisztán készültek. Akkorát nevettem rajta. Úgy 60-70 évvel ezelőtt még az volt a téma, ha nem. Jól megfordult a világ. Csak párhuzamot látok én is a két dolog között. :)
VálaszTörlés