Lefeküdjek a párommal?

Időről időre jönnek látogatók a blogra a gyakorikerdesek.hu-ról, mikor valaki a blogunkat ajánlja válaszképpen az efféle kérdésre: római katolikus fiatal vagyok, szeretem a barátomat, miért ne lefeküdjek le vele? Illetve ennek variációira.

Ilyenkor arra gondolok, kár, hogy nincs egy olyan lelkipásztor, lelki vezető a kérdező környezetében, akivel meg tudná beszélni a témával kapcsolatos kérdéseit, megnyugtató választ kapva. Akik válaszolnak, azok nagyrészt a "másik" oldal képviselői, és nagyjából a következő érvek valamelyikével reagálnak:

• csak egyszer vagy fiatal, mikor éld ki magad, ha nem most
• csak az számít, hogy szereted, ezzel tudod legjobban kifejezni
• a szex emberi szükséglet
• a katolikus egyház vegye észre, hogy 2012-t írunk
• az esküvő csak egy darab (drága) papír, az a fontos, mit éreztek
• felesleges önsanyargatás, a papok által a fiatalokra kényszerített szivatás stb

Hogy mennyiben segít megnyugtató választ kapni a kérdésére ezen a fórumon, azt nem tudom, de drukkolok, hogy sikerüljön. Ha tőlünk kérne egy pár választ a kérdésére röviden, akkor ezt kérdezném:

Fiatalok vagytok, szeretitek egymást, ez nem kérdés. Még csak pár hete, hónapja ismeritek egymást. Biztosan együtt fogjátok leélni az életeteket? Együtt nevelitek fel a gyermekeiteket, amikkel Isten megáldja a házasságotokat? A szex visszavonhatatlan két ember között, önmagunk, teljes valónk ajándékozása. Nem lehet visszavenni.

1. Ha nem ő az, akkor egyértelmű a válasz. Ha pótlék, ha kíváncsiságunk kielégítésének eszköze, ha menekülés stb., akkor a válasz (függetlenül vallástól), hogy nem ajánljuk.

2. Ha a válasz az, hogy nagyon szeretjük egymást (egy nem hívő pár ilyenkor legtöbbször nem is kérdés, hogy a szex a természetes következő lépés), lehet belőle házasság később, akkor azt ajánljuk (főleg fiatal kor és kapcsolat esetén, amikor a házasságkötés reális időpontja évekre van még!!!), hogy ne, várjanak vele mindenképpen. (OTT A VESSZŐ!) Mennél inkább háttérbe szorítják a testi kapcsolatot, annál világosabban kiderülhet, hogy tényleg egymáshoz valók-e, annál jobban megalapozhatják a későbbi házasságot. Ha útközben kiderül (főleg a testi kapcsolat hiánya miatt), hogy mégsem egymáshoz valók, akkor ennek a döntésnek nagyon fognak örülni később. Ha pedig ennek (=testi kapcsolat hiányának) ellenére is szoros a kapcsolat, és a házasság irányába fejlődik, akkor

3. jön a harmadik verzió. Házasság felé tart a kapcsolat. Ez a jegyesség időszaka. Ebben az esetben pedig az a válaszunk, hogy a jegyesség még nem házasság, még bőven van mit építeni, alapozni, kikommunikálni. Még az esküvő előtti héten is kiderülhet valami, ami megmutatja, hogy mégsem egymáshoz valók. A közösségünkben is volt már rá példa, hogy jegyességet bontott fel egy pár. Ma már mindketten családos, boldog emberek - mással. Megbánni való dolog nélkül... A jegyesség időszakáról még írunk később.

Nem könnyű várni, ezt húsba tépően megtapasztaltam magam is. Ha a pár úgy dönt, hogy ezt az utat választja, akkor legyen mögötte személyes "igen". Legyenek tisztában azzal, miért vágnak bele. Ha bizonytalanok abban, hogy ez a helyes út a számukra, akkor fél gőzzel fognak tisztán készülni, ami több gondot szül, mint amennyi "hasznot hoz". Ne egy külső erő miatt "kényszerüljön" erre az útra a pár (mert a pap azt mondta..., mert a szüleim így akarják..., mert félek a bűntől stb.), hanem mert látják az értelmét, mert bíznak a közös tapasztalatban.

A témát folytatjuk. Várjuk a hozzászólásokat.