2012. március 8., csütörtök

Együtt járó párok tanúságtétele (3)


Kik vagytok? Hogy ismerkedtetek meg? Mióta jártok?
Zs: Zsófi és Béci vagyunk. Béci már dolgozik, én még egyetemista vagyok. Több, mint 5 évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, egy rockkoncerten, egy közös barátunk mutatott be minket egymásnak.
B: Normális fiatalok vagyunk.

Mikor terveztek összeházasodni?
B: Nincs még konkrét időpont. Zsófi jövőre fejezi be az egyetemet. Szóval azért még várnunk kell.

Melyikőtök döntött először a tisztaság mellett? Miért?
Zs: Én döntöttem így először, bár Béci segítsége nélkül nem ment volna elhatározni magam. Már együtt jártunk, amikor megtértem, elsőáldozó lettem és igyekeztem nagyon komolyan venni a hitemet. De őszintén nem tudtam elképzelni, hogy bárki komolyan gondolhatja azt, hogy a házasság előtt nincs szex. Aztán valahogy sokszor jött velem szembe ez a gondolat, hol egy vallásos barátnő mondtam, hol egy pap, hol olvastam róla. Sokáig igyekeztem egyszerűen nem venni erről tudomást, de nagyon piszkált a lelkiismeretem. Sokszor voltam szomorú, mert egyik "oldalt" sem tudtam meggyőződésből képviselni. Emlékszem, volt egy nagyon nehéz időszak, elég mély lelki vívódásokkal, amikor túlzás nélkül mondhatom, hogy minden szabad pillanatomban ezen a kérdésem agyaltam. Szabad-e vagy sem? Az érvek persze jöttek pro és kontra. Aztán teljesen belefáradtam, és arra gondoltam, hogy ha ennyire rosszul érzem magam, akkor miért nem döntök végre? Vettem egy nagy levegőt és elhatároztam, hogy mostantól tisztán fogok élni. Óriási kő esett le a szívemről. Persze még hátra volt, hogy mindezt Bécinek is elmondjam. Féltem egy kicsit a válaszától, de tudtam, hogy nagyon szeret.
B: Őszintén szólva, kezdetben én csak tiszteletben tartottam a döntését.

Milyen érvek voltak, ami miatt szóba jött a tiszta együtt járás lehetősége?
ZS: Nehéz kiemelnem egy konkrét érvet, ahogy már említettem alaposan átrágtam minden szóba jöhetőt. A legfontosabb érv az volt számomra, hogy úgy éreztem, így őszintén kifejezhetem Istennek, hogy rá szeretném bízni az életem. Még ha nehéz is, de mindenféle okoskodás helyett, amik miatt elkedvetlenedek, inkább hagyom, hogy Ő vezessen. Sokkal nyugodtabb ember lettem ennek köszönhetően.
Arról nem is beszélve, hogy a tiszta kapcsolat olyan romantikus :D Kevesen mondhatják el, hogy ilyen szuper barátjuk van, aki ennyire szereti őket. Ami nem azt jelenti, hogy ne vennénk észre egymás hibáit. Mindketten megtapasztaljuk, hogy tudunk áldozatot vállalni a másikért.
B: Nehéz volt elfogadnom az érveit, de láttam, hogy ez neki milyen fontos. Én is szerettem volna elmélyíteni a lelki életünket, jobban odafigyelni a másikra, nem a szőnyeg alá söpörni a problémákat, hanem megoldani őket. Úgy gondoltam, hogy a tisztaság lehet ez az eszköz. Ennyi év együttlét után szerintem egy ilyen lépés tudja tisztán tükrözni egy kapcsolat mélységét.

Hosszú távra tervezve nagyon megéri a tiszta készület. De a jelen küzdelmeket nézve, rövid távon is?
Zs: Mindenképpen, bár ezt elég nehéz megfogalmazni. Elmélyült a hitünk és a szerelmünk is. Szerintem a bizalom is nagyobb lett köztünk. Nem tudom azt mondani, hogy az elhatározást automatikusan követték ezek a szuper változások, de a kapcsolatunk atmoszférája mindenképpen más lett, sokkal pozitívabb.
B: Nem! :D Még mindig nagyon nehéz. Viszont az embernek mindig a jövőbe kell tekintenie, a jövőre irányultság nagyon fontos mindenki életében.

Hogyan tehetitek könnyebbé egymás számára ezt az időszakot?
Zs: Nem tudom :) Nagyon nehéz ez, főleg az elején, de minél több a "sikerélmény" annál könnyebb nemet mondani. Jó, ha sikerül lekötni a felszabaduló energiákat (pl. sport), vagy minél több időt társaságban tölteni. Nekem segít, ha ilyen témájú könyvet vagy cikket olvasok (vagy pl. ezt a blogot). Jó "átismételni" az érveket. Meg -- a lányok biztos megértenek -- elképzelem, hogy milyen szép lesz majd az esküvőnk, és milyen nagyon szuper lesz tiszta szívből igent mondani.
B: Több közös programot igyekszünk szervezni, hasznosan töltjük a szabadidőnket, barátokkal vagyunk. Amióta dolgozom, jobban értékelem a társaságban, barátokkal töltött időt, ami segít átlendíteni minket a kritikus időszakokon is.

Van a tiszta készületnek hatása a közös lelki életetekre?
ZS: Igen, a tisztaságnak köszönhetően, vagy ezzel párhuzamosan, alakul és formálódik a közös lelki életünk. Nem könnyű megmondani, hogy mi az összefüggés köztük, de mindenképpen kölcsönhatásban vannak egymással. Az biztos, hogy amióta elfogadtuk a tisztaságra való meghívást, sokkal tudatosabban készülünk a jövőnkre. Tele vagyunk reménnyel, ami segít abban, hogy energiát fektessünk életünk lelki középpontjának megtalálásába. A közös imádság nálunk nem magától értetődő dolog, mert egyikünk családjában sem volt szokás, de szeretnénk Istent meghívni az életünkbe, ezért igyekszünk a vele való együttlétnek ezt az útját is megnyitni. Nagy kaland ez, és még csak az elején vagyunk. :)

Vannak párok körülöttetek, akiknek a példája segít titeket?
Zs:Igen, egy barátnőmmel, aki szintén tisztán járt együtt a férjével, nagyon sokat beszélgettünk. Vele meg tudtam osztani a kételyeimet és igazán őszintén, sokat tudtunk beszélgetni erről a témáról. El sem tudom mondani, hogy milyen nagy segítség volt a támogatása a számomra. Rajtuk kívül is van a környezetünkben több olyan pár, akik jó példával járnak előttünk. Mindez azért nem beszédtéma közöttünk, inkább a tudat megnyugtató, hogy igenis jó úton járunk.
B: Ismerünk tisztán együtt járó párokat, de nem nagyon kerül elő ez a téma.

Milyen szituációk azok, amelyeket tudatosan kerültök, mert "veszélyhelyzetet" okozhat? Ami feleslegesen megnehezíti a várakozást? (Egyszer egy biciklitúrán egy sátorban kellett aludnunk. Na, olyat soha többet nem csináltunk...)
Nem vagyunk elég tudatosak, nincs erre konkrét egyezségünk, inkább a megérzéseinkre hagyatkozunk. De például korábban gyakran utazgattunk Magyarországon kettesben, várost néztünk, szórakoztunk. Ilyen túrákra ma már nem merünk vállalkozni csak kettesben, túl nagy lenne a kísértés, ha több napot kettesben töltenénk. Egyébként már nagyon várom, hogy újra kettesben nyaralhassunk : ) Érezhetően törekszünk arra, hogy sokat legyünk a barátaink vagy a családunk körében, mint kettesben egy bezárt szobában. Ez remek villámhárító, nekik is örömet okozunk, és nekünk is sokat jelent velük lenni.

Mit tanácsolnátok azoknak, akik nehezen döntenek a tisztaság mellett?
Zs: Azt tudom mondani, nem kell rajta sokat agyalni, ki kell próbálni. Hosszú távon biztos csak nyerhetnek vele. Meg szerintem a mai világban sem ciki különlegesnek lenni. :) Ki kell emelnem a barátok szerepét. Nagyon hálás vagyok azoknak a barátnőimnek, akik mertek ebben a témában őszinték lenni velem és biztattak. Atyákkal is tudtam erről beszélgetni, akik szintén sok segítséget nyújtottak.
B: Próbálják ki, meg fogják látni, hogy sokkal erősebb lesz a lelki kötődés, minőségibbé válik az együtt töltött idő.

1 megjegyzés:

  1. Annyira megerősítő és jó volt ezt a cikket olvasni. :) Átéreztem, valós volt, szeretetteljes, csalogató a követésre, hiteles.

    "De őszintén nem tudtam elképzelni, hogy bárki komolyan gondolhatja azt, hogy a házasság előtt nincs szex... Sokáig igyekeztem egyszerűen nem venni erről tudomást, de nagyon piszkált a lelkiismeretem. Sokszor voltam szomorú, mert egyik "oldalt" sem tudtam meggyőződésből képviselni."
    Ezt az érzést én is megéltem és 3-4 hónapomba került, mire kibogoztam. Ekkor még egy jegyesi kapcsolatban éltem, közös jövőt tervezve, de egymástól épp akkor jó távol. Távkapcsolatban éltünk és csak hétvégén találkoztunk, ami persze az érzéseket méginkább borzolta. Hiszen hétköznap a "mérleg" tisztaság oldala felé dőltem, míg a hétvégén ez ismét a másik oldalra lengett ki.
    Éreztem, hogy a lelkiismeretem "bolyong", mert a kapcsolat kezdetén érzett közös értékrend általam változott, Krisztushoz akartam tartozni, de ez így nem ment. Beszélgettünk erről, amit a másik nehezen fogadott 5 szép év után.
    Végül Jézust választottam és egy még mindig bizakodó jövőképet (amiért egyenlőre csak imádkozok) egy tiszta ismerkedés, keresztény házasság "képében".
    Berci nagyon-nagyon szerethetett már akkor Téged, ha elfogadta, hogy az életed része Krisztus és Bercivel, de a jó úton haladva szeretnél továbbmenni.:)

    A témában megjelnt könyvek, cikkek és a blog tanúságtételei, "okosító" cikkei mind azt támasztják alá bennem, jó ezt a szűk utat követnem Isten felé. :) Deo Gratias!

    Köszönöm nektek! :) Imádkozok értetek! :)
    Nagyon várom a blog folytatását!

    VálaszTörlés