A második tisztaság (6) - tapasztalat

Idézet a Biztos út könyvből a második tisztaságról:

"Mindig hiszünk az újrakezdés lehetőségében. Sajátos esélyük van az újrakezdésre azoknak, akik még a házasság előtt, a jegyesség idején megértik, hogy a testi kapcsolat nélkül jobban meg tudják ismerni egymást. Világszerte és hazánkban is vannak plébániák, ahol az újrakezdésre, és a testi kapcsolat felfüggesztésére hívják az erre nyitottnak látszó, már együtt élő jegyeseket. Többen képesek megtenni ezt a nem könnyű lépést. Életem során sok ilyen párral kerültem kapcsolatba, akik megértették e döntés fontos-ságát, saját jövőjük szempontjából. Ez a fordulat, általában a nem hívő fél megtérését is magával hozza, és mindkét fél megújulását, valamint kapcsolatuk elmélyülését.

Szólaljon meg egy olyan házaspár, akik már együtt éltek, majd a jegyesi találkozások, illetve hatszem-közti beszélgetés során megértették, mekkora ajándék lehet jövőjük szempontjából, ha a házasság előtt ab-bahagyják a testi kapcsolatot.

Panni: Panni és Béla vagyunk. 23 és 25 évesen jutottunk addig az elhatározásig, hogy sze-retnénk összeházasodni. Azt éreztük, életre szólóan igent mondani olyan nagy kihívás, hogy erre még készülnünk kell. Eltérő családi háttérből érkeztünk. Az én családom aktív keresztény, Béci vallás nélkül nőtt fel.

Mivel komolyan gondoltuk kapcsolatunkat, a világ rendje szerint elkezdtünk testileg is együtt élni. Én azonban mint hívő tudtam, hogy az egyház nem helyesli ezt. Elkezdtük keresgélni külön-böző plébániákon, hol kaphatnánk segítséget felkészülésünkhöz. Mindenütt kérdeztük, miért ja-vasolja az egyház, hogy tisztán éljünk a házasság előtt, de egyértelmű választ nem kaptunk. Vég-re találtunk egy plébániát (Káposztásmegyeren), ahol az atya határozottan elmondta, miért javasolja az egyház a tiszta készületet. Logikus érveket mondott amellett, mik lehetnek ennek gyümölcsei, s hogyan próbálhatunk meg mi is (egy hibás kezdés után is) elindulni ezen az úton. Engem ez nagyon megnyugtatott, mert eddig egy kettősség élt bennem.

Béla: Évekig élvonalban kosaraztam, és a tiszta kapcsolatra, illetve a szeretet-kapcsolat ta-nulására való meghívás megérintett. Igazi célt és kihívást adott, mint egy bajnokság megnyerése. Ugyanakkor az is világos volt, hogy amint a sport területén sem lehet edzés nélkül bajnokságot nyerni, itt is „edzeni” kell. Mit jelentett ez? Beláttuk, hogy ha szerelmünket már most betölti a testi kapcsolat, akkor nem tudjuk igazán megismerni egymást, hiszen minden örömöt és minden nehézséget, feszültséget ebben próbálunk feloldani.

Mi lesz 5-10-15 év múlva, ha a szerelmünk esetleg már nem lesz olyan tüzes, vagy ha valami ok miatt nem lesz lehetőségünk testileg megajándékozni egymást? A testi tartózkodás lehetővé és szükségszerűvé tette számunkra, hogy belülről is jobban felfedezzük, ki az én kedvesem.

Panni: Az atya egy háromszög képét állította elénk példaként. A három csúcs: Jézus, Béla és én. Ha megtartóztatjuk magunkat, de éljük külön-külön a Jézussal való kapcsolatot, Benne egyek lehetünk. - Így hívott meg a második feladatra is, hogy éljünk együtt egy-egy szentírási igét, hisz ez is összeköt bennünket Jézusban. Átalakult az életünk. Cselekedeteink mozgató rugójává lett, hogy örömet szerezzünk másoknak. Nem ragaszkodtunk ahhoz sem, hogy folyton együtt legyünk, egymás ölében üljünk, hanem hittünk abban, hogy a szeretet által egyek vagyunk. Kettesben való találkozásaink alkalmával ezeknek a Jézussal megélt pillanatoknak izgalmas „kalandját” is megosztottuk egymással.

Béla: A tisztaságra való meghíváshoz a két legnagyobb segítség a lelkivezetőnk és a felebarátok, a hívő ifi közösség voltak. Belevetettük magunkat a tisztaság kalandjába, de nem ment elesés nélkül. Emlékszem, amikor két héttel a nagy elhatározás után hozzánk lépett atyánk, s megkérdezte, sikerült-e tisztán élni. Segített az elesést Jézus irgalmába tenni, s bátorítást adott az újrakezdéshez. A másik segítség a közösség volt.; a kirándulások, együttlétek, ahol tanulhat-tuk a felebaráti szeretetet. Úgy készülhettünk az esküvőre, hogy tanultunk nyitottnak lenni másokra, s nem zárkózni egymásba.

Panni: Közben elkezdtünk ifjúsági hittanra járni, és ott tanultuk társainkkal együtt, hogyan kell megélni azt az evangéliumi részt vagy témát, amellyel a hittanon foglalkoztunk. – El kell mon-danunk, hogy a mai napig is életünk legnagyobb köteléke ez. Reggel többnyire közösen olvasunk a Szentírásból, este pedig megbeszéljük (ma már gyermekeinkkel együtt), hogyan próbáltuk megvalósítani napunk folyamán a Szentírás meghívását.

Béla: Volt még egy nagy gyümölcse ennek az időszaknak. Korábban én a kereszténységről azt gondoltam, hogy formaságok, külsőségek sorozata. Most találkoztam azzal, hogy ez egy radikális életforma, amely tele van kihívással, örömmel. Elkezdtem hittanra járni, majd egy jó év után, az esküvőnkön lettem élő hittel elsőáldozó.

Panni: A tisztaságra való meghívás nekem is megújította a hitemet. Az élő egyházat, a hit bátorságát és szépségét tapasztaltam meg ebben. Majd az Evangélium közös élése eggyé tett bennünket a hitben és a házasságban is.

Béla: Házasságunk után 5 évet vártunk első gyermekünk érkezésére. Ilyen készület után azonban ez sem vált görcsös vágyakozássá, hanem erősítette a hitet az isteni kalandban. Mire elhatároztuk, hogy örökbe fogadunk, megfogant első gyermekünk.

Később többször átéltünk nehéz napokat: 3 és fél év alatt 3 gyermekünk született; a harmadikkal sok időt töltöttünk kórházban is. De kapcsolatunk nem jutott krízisbe, hanem megerősödött. Mert közösen megélt hitünkre épült. - A testi együttlét öröme pedig így még nagyobb ajándék volt, és szerelmünk is növekedett a mai napig. (20 éves házasok vagyunk.)

Panni: Végül egy kis történetet szeretnénk még elmondani. Amikor megszüntettük testi kap-csolatunkat, én albérletben laktam egy néninél. Életünk középpontjává vált már a tisztaság, és az erről való tanúságtétel is (hiszen környezetünk is észrevette viselkedésünket, és beszélnünk kel-lett erről!). Így nagyon felháborított, amikor egyik nap hazaérvén, a házinéni azzal vádolt meg, hogy Béci nálam aludt. De Béci azt javasolta, kérjünk bocsánatot, ha félreérthetően viselkedtünk, írjunk neki egy levelet, és írjuk le, miért fontos számunkra a tisztaság. Amikor elolvasta levelün-ket, elsírta magát. Lehúzta ujjáról jegygyűrűjét, s nekünk adta. Ő nem tudta, hogy már napok óta gyűrűt kerestünk, de nem találtunk olyat, ami mindkettőnknek tetszett volna. Azóta is az ő, és elhunyt férje jegygyűrűjét hordjuk."

Forrás: Tomka Ferenc: Biztos út 172.o.