Az eredeti terveimet kissé felborítva (a második tisztaság tapasztalatait megszakítva) egy aktuális témát veszek elő. Az apropóját az adja, hogy egy idetévedt olvasó két, a mienktől kissé eltérő hangulatú és stílusú blog
megjegyzései között ajánlotta olvasásra az írásainkat. Amivel abszolút nincs baj, örülünk, ha terjed a blog híre. Mindenkit szeretettel üdvözlünk, akik onnan érkeztek.
Az olvasó "blogajánlói" után - úgy érzem - joggal merült fel egy kérdés az oxitocin hormon hatásával kapcsolatban. Az olvasó az utolsó kommentben nem értett egyet azzal a kijelentésünkkel, hogy az oxitocin hormon - akár egy alkalmi szexpartnerrel is- képes örökre összekötni. Kifejezte, hogy bár voltak alkalmi kapcsolatai, mégsem érzi, hogy a későbbi szerelmi életét ez nagy mértékben befolyásolná. A lényeg ez volt, nem pontosan idéztem. Mivel a modoros.blog.hu letiltotta a megjegyzéseket, így nem tudtam érdemben válaszolni, és megköszönni, hogy az olvasó rámutatott egy dologra, ami nálunk némi kiegészítésre, átfogalmazásra szorul.
Ezt a mondatomat kifogásolta elsősorban. Utólag elolvasva, nagyon lírai hangulatban írhattam :)
"És tehetjük ezt sebek nélkül, ha a PEA-dopamin-endorfin trió okozta lila-köd ellenére nem ugrunk bele testi kapcsolatba, ami az oxitocin hormonnal karöltve egy életre hozzáköthet valakihez, aki nem való hozzánk."
Ez egy mondatban annyit jelent, hogy ha megjelenik az életünkben a mindent elsöprő szerelem (=phenil-etil-amin hormon megjelenése), és szexuális kapcsolatba is kerülünk, akkor az orgazmus során felszabaduló hihetetlen mennyiségű oxitocin hormon képes arra, hogy kitörölhetetlen nyomot hagyjon bennünk. Főleg, ha újra és újra termelődik a szerelmi kapcsolat során. Mennél többször éli át az orgazmust a pár, annál mélyebben kötődnek egymáshoz. Akár összeillenek alapvetően, akár nem. Egy szakítással végződő, több évig tartó szerelemi-szexuális kapcsolatot - azt hiszem, ebben egyetértünk - az ember élete végéig hordoz.
De mi van az egyéjszakás kalandokkal? Abszolút igazat kell adnom Lárvalányhajnak, a kérdést felvető olvasónak, hiszen egy gyors numera, vagy alkalmi szexkaland után a legtöbb esetben látszólag mindenféle következmény nélkül továbblépnek a felek. (Hacsak nem kaptak el valami nemi betegséget, vagy, ami rosszabb, ha élet fogant a gyors aktusból.) Nem epekednek egymásért haláluk napjáig. Akkor nem igaz az oxitocinosdi? Kekeckedjünk még egy kicsit: mi van a prostituáltakkal? Ők minden férfi után epekednek, akikkel dolguk volt?
Megkérdeztem a témát kutató orvosnőt, dr. Glovicki Esztert az egyéjszakás kalandok kémiai hátteréről. Idemásolom a levelét:
Járjuk körül egy kicsit az egy éjszakás - bár jellemzően inkább "5 perces"- kalandot. Lássunk érveket és ellenérveket, de mindenekelőtt a tényeket - vagyis a biokémiát.
Mint tudjuk, szexuális aktus során, in concreto az orgazmus bekövetkeztekor robbanásszerűen szabadul fel oxytocin. Ennek egy fizikai és egy nemfizikai oka van. A fizikai: az oxytocin simaizom-összehúzódásokat okoz bizonyos simaizmokban. Szoptatáskor a tejmirigy simaizmait hozza kontrakcióba, szüléskor a méh izomzatát húzza össze - orgazmus során is ilyen összehúzódásokat okoz férfiban is, nőben is. Nőben a méh izomzatát ritmikusan húzza össze, ezáltal vákuum képződik odabenn, ami mintegy beszippantja a spermiumokat, hiszen a szervezet célja akár ha evolúciósan nézzük csak, akkor is a foganás. Férfiakban pedig a kilövellésért, az ejakulációért felelős,tehát tiszta sor: innen jó messzire ki, oda minél mélyebbre be...
Ez tehát a fizikai ok, az oxytocin minden orgazmus során felszabadul férfiban is-nőben is, hogy eljusson a hímivarsejt a petesejthez. Ha van orgazmus, akkor van ez is, a kettő nem választható szét, világos. A másik pedig lelki, mondhatni pszichés tényező. Amit a blog olvasói talán szintén tudnak már, hogy az oxytocin "nyaktól lefelé" simaizom összehúzó hatással rendelkezik, "nyaktól fölfelé" pedig a kötődést alakítja ki. Magyarul, az agyra hatva a memóriát írja, mint egy nagykönyvet.
Minden társas kapcsolatnak ez az alapja, az oxytocin, amely kötődést hoz létre. Szexelőkben, szerelmesekben, szülőkben-gyerekekben, barátok között, szociális kapcsolatainkban - tehát minden kapcsolatban, csak más mennyiségben termelődik és mást ír be a memóriakönyvünkbe. Ha sétálunk valakivel és beszélgetünk, akkor azt, olyan intenzitású kapcsolatot, ha megszülünk valakit, akkor azt, olyan intenzitású kapcsolatot, ha szeretkezünk valakivel, akkor azt. Ha tetszik, ha nem.
Ha termelődik oxytocin, ami orgazmuskor termelődik ugyebár, akkor az a memóriakönyvbe is tesz egy bejegyzést. Egyszer gondoljuk végig egy éjszakai álmunkat. Mennyi minden temérdek hülyeség van benne!! Hogy kerül pl. álmomban a repülőn kiömlött borsófőzelékbe az az autókerék a kedvenc gyerekkori matchboxomról, amit a hülye Pistike tört le 34 évvel ezelőtt?? Nagyon, de nagyon sokminden van az agyunkban. Az, hogy "nem érzem, hogy bármi közöm is lenne hozzá, nevét-számát sem tudom a szexpartnereimnek, micsoda baromság azt állítani, hogy összeláncol" stb., ez egy mondat a tudatunkról. Amit hinni akarunk, el is hiszünk, ill. esetleg úgy is van. Hogy nem tudom a nevét. De az agyam tudni fogja, mindig is tudni fogja, hogy vele szexeltem. Beírta az oxytocin, amikor berobbant... Nem hiszitek? Pedig így van. Sokan, nagyon sokan tudják a bizonyítékot is rá, és szenvednek is tőle. Mégpedig attól, hogy egy szexuális aktus során befolyásolhatatlanul és megállíthatatlanul bevillanhatnak korábbi szexuális aktusok emlékképei.
Amikor új fejezetet, vagy akár csak lábjegyzetet ír be az agyunk memóriakönyvébe az oxytocin (na, ez is megvolt...), akkor föllapozódhat az egész könyv. És ezt a belső pornóraktárt senki nem élvezi ám. Villanó-pörgő képek és érzelmek kusza halmaza, ami lehetetlenné, de legalább is nehézzé tesz az adott jelen pillanat megélését. Csak beírja azt is... Az evolúciós ok még ehhez a pszichés összetevőhöz is egyértelmű: az utód biztonsága szempontjából előnyösebb, ha a két létrehozó együtt őrködik a biztonsága felett, a kajaszerzése felett stb...
A molekulák ésszerűen, logikusan és tökéletesen működnek egy egészséges emberben. Mégha van, aki nem örül ennek az ésszerűségnek, és ámítja magát ezzel-azzal. Hogy ki mit érez, vél, gondol vagy szeretne hinni, az egy dolog. És hogy a molekuláink hogyan működnek, az meg egy másik. Ezeknek a dolgoknak a törvényszerű működésébe nincs beleszólásunk, hisz ez az élet alapja - hogy mivel és hogyan próbáljuk ámítani magunkat, abba lehet, igen. Egy darabig. Tehát minden kedves olvasó bátran legyen tudatában annak, hogy bizony könyvet ír, és a nem kívánt rész törlendő opció nincs a készletben...
Zárásul viszont: lehet szép könyvet írni. Intim, gyönyörűséges, szerelmes memóriakönyvet az oxytocinnal, amit jó újra és újra fellapozni. Ami sírós boldogsággal, térdbe szaladó szerelmes elgyengüléssel tölt el 80 évesen is. Álmodjunk bátran szép életet, és felelősségünk teljes tudatában írjuk meg azt...
Pár kiegészítő gondolatot fűzök még hozzá. Hosszú ideig tartó, igazi szerelmes kapcsolat során rengeteg közös élmény, kaland (oxitocin) köti össze a párt, és az nagggyon mélyre be van írva az emlékkönyvünkbe. Ez tarthat össze embereket, akiknek nem kéne együtt lenniük, és ez gyötri a párokat szakítás után. Egy egyéjszakás kaland oxitocinja is elég arra, hogy ezekkel a szexuális bevillanásokkal zavarja az illetőt azután is, hogy megtalálta az igazit. Ebben az értelemben jelenti azt, hogy egy életre összeköt. Azaz pontosítva, semmilyen szexuális élményünk emlékétől sem szabadulhatunk meg... Akkor sem, ha már szeretnénk.
(Ha volt orgazmus. Ha nem volt (és a prostituáltak esetében elég ritka az igazi orgazmus), akkor nem úgy íródik be a nagykönyvbe. Hanem mint egy kínos szitu, amit szívesen kihagyott volna az ember...)
"És ezt a belső pornóraktárt senki nem élvezi ám." Kiegészítem: azok, akik még az Igazi megtalálása előtt vannak, és élvezik a, hogy is fejezzem ki magam, virágról virágra repkedést, azok még szívesen pörgetik vissza, hogy ez a csaj/pasi is megvolt, az is, stb. De aki már elköteleződött egy életre (akár házasságban, akár nem), azt bizony nagy valószínűséggel zavarni fogja.
Zárszó: A tisztaság nekem "bejött". Másnak esetleg nem, tudom, hogy nem mindenki ezt az utat tartja követendőnek. Ezt tiszteletben is tartom. Viszont Murphy bácsi miatt a "nem-bejött-kategóriából" ismer mindenki legalább 20 példát. Azért írom a blogot - értelmes párbeszédre nyitottan-, hogy megosszam a saját és mások pozitív tapasztalatát ezzel kapcsolatban. A negatívval úgyis Dunát lehet rekeszteni...
Szeretettel fogadom a témával kapcsolatos kérdéseket, kommenteket (biztosutblog@gmail.com).
Edit
Érdekes, hogy arról írnak, mekkora frusztrációval jár a házasság előtti önmegtartóztatás, és hogy az mennyire "káros"... Hát amennyi frusztráció volt a kedves Egyházellenes kommentelők megjegyzéseiben... pedig ők elvileg "kiélik magukat". Ha az a jó út, amin járnak, elvileg boldognak és kiegyensúlyozottnak kéne lenniük.
VálaszTörlés