PEA nélkül boldog házasság? (2)

Régen faluhelyen a kutya nem törődött azzal, hogy van-e kémia a két fiatal között, akiknek a birtokegyesítések miatt össze kellett házasodni. A módosabb fiatalember szülei sem azt keresték a lányok között, aki szemrevaló és szép pár lennének a fiúkkal (a mai ideálisnak kiáltott csontsovány lányok labdába se rúghattak volna), hanem hogy milyen talpraesett gazdasszony válhat belőle, vagy mennyire bírja majd csípővel a gyerekszülést. Hogy lehet az, hogy nem egy pár visszanézve mégis boldog házaséletnek vallotta a sajátját? Bizonyos kultúrákban ma is él a házasságközvetítés intézménye, és nem egy házasság ugyancsak sikeresnek és boldognak mondható. Pedig annak aztán köze nincs a PEÁ-hoz. Van tehát sok házasság, ami PEA nélkül jól működik, de rengeteg kapcsolat, ami az intenzív PEA élmény ellenére sem jön össze. Hogy van ez?

Azt hiszem, ebben is átestünk a ló túlsó oldalára. Régen a szerelmet, mint érzelmet nem igazán vették figyelembe (főleg a magasabb társadalmi körökben), "majd megszokják egymást"-felkiáltással. Nem volt ideális a szitu. De senki ne mondja nekem, hogy ma sokkal jobb és kiegyensúlyozottabb a helyzet. Ma a szerelem mindenhatóságát hirdeti a világ, a magazinok, könyvek, filmek. És ez a szerelem örökké lángol; ha mégsem, tovább kell keresnünk, amíg újra lángolni nem kezdünk. Ez a szerelem. Ha nem lángolsz, nem borzongsz, nem érzed a mennyországban magad, akkor nem vagy szerelmes (már) és az nem kapcsolat. Azonnal ki kell lépni.

Mit csinál a PEA tehát? Jó repülőstartot ad, segít két embernek áttörni a közöttük levő falat, segít kilépni magukba zártságukból, hogy nyissanak a másik felé, borzongatóan jó érzéssel áraszt el átmenetileg, gyönyörű emlékekkel lesz gazdagabb az ember és... nagyjából ennyi. Ezen kívül nem sokat tesz ahhoz hozzá, hogy egy házaspár egy életen keresztül kitartson egymás mellett, és ne tortúrának fogják fel. Maradandó köteléket nem okoz, arra ott az oxitocin. Mit ad akkor? A jelenben borzongást, izgalmat, és végül szuper emlékeket. "Sohasem felejtem el azt, amikor először hozzáért a kezed a térdemhez!" " Annyira borzongató volt az első csók, emlékszel?" "A 100 szál vörös rózsa emléke, amivel megleptél 2001.01.14-én örökké mosolyt csal majd az arcomra!" stb.

Ezek az emlékek nagyon fontos részei egy kapcsolatnak, de nem ezek tartanak össze két embert. Illetve ha ezek tartanak össze, az rég rossz. Képzeljünk el egy kihűlt kapcsolatot, vagy válófélben levő házaspárt. Ezer százalék, hogy gyönyörű emlékeket gyűjtöttek együtt, de a keserédes nosztalgiázáson túl nem sokat ér. Az emlékek megmenteni a kapcsolatot csak egy Harlequin újságban tudnak.

Óvatosan írom, amit írok, mert istenkáromlásnak tűnik a mai világban ilyet írni. A jó házasságot elsősorban nem az határozza meg, hogy milyen fokon égtek a párok a kapcsolat elején. Inkább az, hogy mennyire illenek össze, mennyire törekednek nap mint nap megőrizni a szerelmüket és szeretetüket egymás iránt, mennyire jól tudnak kommunikálni, mennyire törődnek egymással, mennyire áldozatkészek a másik boldogságára való törekvésre stb. Mennyire ápolják a kapcsolatukat gondolattal, szóval, cselekedettel és el nem mulasztással...

A PEA időszakban könnyű áldozatot hozni a másikért, a PEA szárnyakat ad. Utána már "szeretetbe" kerül, nem lendületből megy. A mai ellustult világban, ahol mindent készen kapunk, használunk, és eldobunk, nem dívik az, hogy megküzdjünk valamiért. Talán ez is oka a rossz házassági statisztikának. A jó házasságért meg kell dolgozni a PEA után is. Amikor már két lábbal a földön jár a pár, nem a PEA viszi őket a vállán, küzdeni kell a kapcsolatért. De küzdeni, áldozatot hozni ma már nem trendi...

Zárszó: ha házasságról van szó, ne a PEA-élmény intenzitása legyen a döntésünk alapja. Mellesleg valakinek olyan a biológiája, hogy jobban ki van téve kémiának, valaki kevésbé. Nem mindig az a szerencsés, aki intenzívebben érez...

Holnap személyes történeteket rakok fel a témában. Kérlek, ragadjatok billentyűzetet, és írjátok meg, ti hogy éltétek meg a PEA - korszakot az életetekben. Egy példa ezer szónál többet ér...