A következő házaspár, akik megosztják velünk a tapasztalataikat, Rebi és Attila. 8 hónap együtt járás után kérte meg Rebi kezét Attila, 1 és 3/4 évig voltak jegyesek. A hetedik házassági évfordulójukat három gyermekükkel együtt fogják ünnepelni.
Rebi: Mivel úgy éreztük, nagyon közel kerültünk egymáshoz, egy idő után a szerelmünket a testi kapcsolatunkban is kifejeztük: kézfogással, öleléssel, csókkal. Bár úgy éreztük, ez így rendben is van, nagyböjti elhatározásunk az lett, hogy nem csókoljuk meg egymást. Elmentem a lelkiatyámhoz, és szóba került kapcsolatunk. Ő úgy gondolta, érdemes - a csupán indulóban levő kapcsolat esetében - várni a kézfogással, az öleléssel, a komolyabb döntésig. Különösen, ha barátomnak volt már másik kapcsolata. Elmagyarázta, hogy ha az a nagyon kellemes érzést, amelyet a testi érintés örömével kapunk, egy kellemes kábító öröm, boldogság módjára hat (a hormonok által is). De ezzel kissé elkábítjuk magunkat, és így elveszítjük azt az erőforrást, amit egyébként a kapcsolatunk építésére fordíthatnánk. Ha viszont visszafogjuk magunkat ettől a kábító-boldog érzéstől, akkor megtanulhatunk olyan közel kerülni egymáshoz, ami a legmélyebb személyes kapcsolatra fog vezetni. Mert akkor a szeretet-kapcsolat építésében fogjuk keresni (mintegy kényszerülünk keresni) az örömöt. És majd ha komolyabban döntöttünk egymás mellett, akkor meglesz a helye a kézfogásnak és a szeretet egyéb jeleinek is.
Nem túl könnyen, de beláttam, hogy valószínűleg igaza van. A nehezebb az volt, hogyan mondjam ezt el Attilának. De elhatároztam, hogy így szeretném folytatni a kapcsolatunkat. Amikor húsvét hétfőn találkoztunk, több órát beszélgettünk, végül elhatároztuk, hogy "na jó, megpróbáljuk".
Nem volt könnyű az első pár hét: Teljesen hülyén éreztük magunkat, hogy négy hónapos együttjárás után karlóbálva sétálunk egymás mellett. De ugyanakkor kezdett izgalmassá is válni. Az elhatározás arra ösztönzött minket, hogy megpróbáljuk kifejezni a szerelmünket, egymáshoz tartozásunkat új módon is. A testi távolságtartás abban is segített, hogy valóságosabb képet alakíthassunk ki egymásról, hogy lássuk, mi marad az érzelmeket felerősítő testi érintkezés nélkül. Örömmel tapasztaltuk, hogy minden maradt a régi, sőt, többek lettünk a tartózkodás által. Mikor öt hónappal később elhatároztuk, hogy összeházasodunk, szép volt, hogy a jegyesség alatt a kézfogással, öleléssel is ki tudtuk fejezni a változást…
Attila: Mikor Rebi elmesélte lelkiatyjával való beszélgetését, azt gondoltam, „ez őrültség”. (Első hallásra minden ismerősöm ugyanezt mondta). De aztán beszélgettünk az atya indokairól, és logikát szerető gondolkodásom nem talált olyan "fogódzót", amely alapján elvethette volna ezeket. Végül úgy döntöttünk, belevágunk.
Az elején borzasztó nehéz volt. Nem is annyira testileg, mint lelkileg: hogy ugyanazt a szerelmet nem fejezhetem ki a megszokott módon. De éppen ebből született valami jó! "Kínomban" mindenféle más útját-módját találtam annak, hogy a szerelmemet kifejezzem: egy mosoly, egy tekintet, sok apró figyelmesség. A közösen megélt nehézség, útkeresés közelebb hozott minket egymáshoz. Azt eredményezte, hogy többet beszélgettünk, és jobban megismertük egymást. Ha gyakrabban ölelgettük volna egymást, kevesebbszer kezdtünk volna beszélgetésbe. Bennem felépült egy, ugyan messze nem tökéletes, de szép belső rend; és megerősödött a bizonyosság, hogy ha én képes voltam Rebiért erre a lemondásra, és Ő is képes volt erre értem, akkor jól fogunk tudni egy életen át együtt élni.
Házasságunkban naponta törekszünk együtt imádkozni, este pedig megbeszélni, hogyan éltük meg a napot, mit tettünk aznap szeretetből egymás vagy mások iránt. A lelki párbeszédnek ezt a képességét házasságra való felkészülésünk során tanultuk meg. Akiknél a testiség uralja a házassági felkészülést, gyakran nem jutnak el a személyes kapcsolatnak, kommunikációnak igazi mélységéig.
Rebi: Azóta részt veszünk a „MÉCS Napok” vezetésében is, házasságra készülők számára, és részt veszünk fiatal házasok egy rendszeresen találkozó csoportjának vezetésében. Hálásak vagyunk mindazért, amit kaptunk (a MÉCS lelkigyakorlatokon, a lelkivezetőnkön keresztül és jó könyvekből). Szeretnénk mindezzel másoknak is segíteni abban, hogyan kell jól készülni a házasságra.
(forrás: Tomka Ferenc: Biztos út 28.o.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése