Házaspárok tanúságtétele (2) Enikő és Géza

házaspárok tanúságtételeEnikő és Géza 8 hónapig jártak együtt, akkor jött a romantikus lánykérés, majd 10 hónap után eljegyzés, és 22 hónap után esküvő. Már van egy gyönyörű kislányuk is.

1. Hogyan ismerkedtetek meg? Első benyomás a másikról?

Enikő: Géza első pillantásra nagyon szimpatikus volt, de mivel én akkor mással jártam, nem gondoltam semmi különöset. Akkor tűnt fel először más színben, amikor egy kisfiúval játszott.

Géza: 3 év közös barlangászat után figyeltünk fel egymásra a csoportban. Első benyomás: Ismét egy csinos, szimpatikus lány…aki foglalt.

2. Jártatok mással is együtt korábban? Mit tanultatok abból?

Enikő: Igen, 2x.

Az egyik kapcsolat igencsak elhúzódott. Megtapasztaltam, hogy a testiség különböző, enyhe formái is mennyire össze tudnak kötni két ember, s erről nehéz lemondani, még akkor is, ha az ember nincs megelégedve a kapcsolattal. Nagyon fontos, hogy szabadságot adjunk a másiknak, Másodszorra rájöttem arra is, hogy a szerelem nem mindig jó tanácsadó – lehet, hogy nem a megfelelő emberhez vezet.

Géza: Igen, 3 kapcsolatom is volt.

Azt tanultam, hogy bármilyen apró kérdés/kétség merül fel, azt minél előbb meg kell beszélni, nem szabad húzni.

Merjek önmagam lenni, vagyis ne vessem alá magamat teljesen a másiknak.

Egy kapcsolatot nem lehet az érintéssel/testiség enyhe formáival kezdeni, mert az csak a pillanatnyi vágy kielégítése.

3. Mikor éreztétek meg, hogy Isten egymásnak szánt titeket?

Enikő: Az emberre ragad a szülői példa: anyukám egy távolabbi városba járt főiskolára, és apukám egyszer meglátogatta egy estére. Nem teljesen tudatosan, de arra gondoltam, ha ezt megtenné értem egy fiú, azt nagyra értékelném. 1 nappal azután, hogy szorosabbra fűztük a kapcsolatunkat, az ország túl végre mentem táborozni. Géza 5 nappal később meglátogatott egy estére. Akkor már biztosan tudtam, hogy „Ő” az én emberem.

Géza: Tátrába invitáló email, majd telefonbeszélgetés volt az első gyanús jel. A tátrai hétvége után éreztem, mert olyanokat és úgy mondtam Enikőnek, ahogy addig sose. Meglepődtem magamon J. Akkor tudtam: nekem ez a nő kell! A kérés időpontján és mikéntjén 3-4 hónap után kezdtem el gondolkodni.

4. Volt bennetek kétség?

Enikő: A kétségek csak a jegyesség alatt kezdtek felmerülni, de mondhatom, hogy mindegyik hamvába holt. Nem voltak komolyak. Nyilván az esküvő közeledtével váltotta ki az alaposabb mérlegelést.

Géza: Nem.

5. Hol hallottatok a tiszta együtt járásról?

Enikő: Tiszta együtt járás? Se családi, se közösségi hátterem nem volt ehhez az elhatározáshoz. Bár szüleim szép házassága példaként van előttem, erről soha nem esett szó. Mivel én csak kamaszként kezdtem hittanra járni, ott sem ez volt az elsődleges téma. Egy könyvet olvastam a keresztény házasságról, annak kapcsán határoztam el, hogy én „tisztán” szeretnék készülni.

Géza: Az ifjúsági hittanon, Káposztásmegyeren + családi példa.

6. Hol húztátok meg a határt? (kézfogás, csók, ölelés stb.)

Géza: Ez a három „megvolt”. Néha aludtunk egymásnál, de nem együtt, és praktikus okokból.

7. Nem tűnt őrültségnek úgy összeházasodni, hogy nem is feküdtetek le egymással?

Enikő: Mivel régi elhatározás volt, inkább ettől éreztem igazinak. Gézával végre hasonlóan gondolkodtunk erről és ez is megerősített minket.

Géza: Nem.

8. Hogy emlékeztek vissza a lánykérésre?

Enikő: Esős tavaszi délután a szlovéniai hegyek között. Nem tudtam, inkább csak éreztem, hogy valami készül. A konkrét kérdésre megfordult velem a világ. 2 óráig álltunk egy helyben és beszélgettünk, hogy most hogyan tovább. Nagy hála volt bennem.

Géza: 2008. május. 1. Szlovénia, Bled, tópart. Ismerős fiatal párt látogattunk meg, és nagy nehezen sikerült úgy alakítani a programot, hogy kettesben legyünk. Rettentő zavart voltam egész nap. Feszült, ideges, miközben teljesen felszabadultnak és boldognak kellett volna lennem (mutatni magam), hisz kettesben lehetünk egész nap, szerelmesen… Folyamatosan járt a szemem, agyam – hol lenne alkalmas: most esik az eső, itt túl sok az ember…a vérnyomásmérő lehet, hogy megbolondult volna rajtam aznap J Végül egy fedett lelátó (evezős verseny tribünje) tűnt a legalkalmasabbnak az április 1-án költött vers felolvasására. A válasz után természetesen a földön túli boldogság, eufória, 3 m-rel a föld felett, nagy kő a szívről stb. Bár 99%-ban sejtettem a választ, de ott volt az 1%. Mi van ha nem?

9. Mi volt a legnagyobb kísértés az együtt járás idején? (Konkrét hely, szitu…)

Enikő: A legnagyobb kísértést az okozta, hogy mivel párként tartottak minket számon, egy vidéki vendégeskedéskor egy közös ágyat vetettek meg nekünk.

10. Mi segített megmaradni a tisztaság útján?

Enikő: Nem az a bor segített megmaradni az elhatározásunknál, amit aznap este megittunk. J Nekem Géza elszántsága és határozottsága segített. Ez még inkább megerősített abban, hogy jól választottam.

Géza: Hát nem az aznap esti bor J. Az, hogy az elhatározás közös volt. Volt korábban olyan kapcsolatom, ahol nem találtam 100%-os partnerre ebben a kérdésben és bizony sokkal nehezebb volt egyedül kontrollálni magamat.

11. 1,5 év házasság távlatából visszanézve, megérte a tisztaság miatti sok lemondás?

Enikő: Bevallom, nem éreztem amiatt azt, hogy nagy lemondást tettem. Csak annyit tudtam, hogy ez így sokkal szebb, mint amikor a testiség rabságában él az ember. Felszabadultan örülhettem annak, hogy igazi udvarlóm van.

Géza: Igen, megérte, hiszen csak az esküvő napján vált biztossá, hogy férj és feleség leszünk. Egy ismerős evangélikus lelkészt idézve: „a jegyesség arra való, hogy felbontsák: vagy így, vagy úgy.”

12. Ha visszamehetnétek az időben, tennétek valamit máshogy?

Enikő: Ha valamit változtatnék, talán még tartózkodóbban fogadnám Géza tiszta közeledését.

Géza: Talán jobban nyithattunk volna mások felé. Igen intenzív volt az együtt járásunk, rengeteg időt töltöttünk együtt, bár akkor lehet, hogy később jutunk el az esküvőig.

13. Eltekintve együtt járásotok keresztény vetületétől, miért látjátok ésszerűnek a tiszta együtt járást nem hívő pároknak is?

Enikő: Nem csak ésszerűnek tartom, ha egy pár tagjai megtartják magukat egymás számára a házasságig, hanem ezt mindennél szebbnek tapasztaltam meg. Tudni azt, hogy az másiknak nem csak a testiség miatt vagyok fontos… Ez a vágy a nem hívőkben ugyanúgy megvan, még ha nem is így fogalmazzák meg, hanem úgy, hogy „csak annak szeretném odaadni magam, akit igazán szeretek”. Elismerve, hogy ez egy kapcsolatnak nem az alapja, hanem a megpecsételése a testiség.

Géza: A flashback miatt. Olyan nyomot ejt egy szexuális kapcsolat, mely kitörölhetetlen. Az újrakezdés lehetősége mindig adott. De ha megspórolhatom magamnak a szenvedést?

14. Van valami könyv/film, amit ajánlanátok olvasásra/nézésre a témába vágva?

Enikő: Konkrétan a témába vágva nem ajánlanék könyvet/filmet. Ajánlanék minden olyan alkotást, ahol a fiatalok példaképekre lelhetnek, amelyekben fellelhetők „tiszta’ személyiségek”, akikre érdemes hasonlítani. (Nekem meghatározó Anne Shirley története (Anna c. film), amit ma romantikus lányregénynek titulálnánk, de olvasva/nézve mindig „javított” rajtam). Tudom ajánlani pl. a Szentírást!

Géza: Calvo: Kéz a kézben

Varga Péter: Spílhózni

Theodor Bovet: Felette nagy titok (ez már inkább házasságra készülőknek)

Shmuley Boteach: Kóser szex 1-2. Ezt kifejezetten és nagyon-nagyon tudom ajánlani. Kapni sajnos nem lehet, de érdemes beszerezni (én is szeretném). Kicsit amerikai a stílusa, de remek jó!

15. Mennyire segítette/akadályozta kapcsolatotokat a különböző keresztény felekezethez tartozás?

(Enikő evangélikus, Géza római katolikus.)

Géza: Segítette. Nagyon. Most is. Ad egy pluszt az életünkbe. Hitünk kérdéseit kicsit máshogy látjuk, így folyamatosan van miről beszélni. Tanulunk egymástól, fejlődünk lelkileg.i. Tanulunk egymástól, fejlődünk lelkileg.

Házaspárok tanúságtétele (1) Nóri és Csabi

Bármilyen "túlhaladottnak" is tűnik az egyház ajánlása a házasságra való tiszta készületre, vannak párok, akik "megpróbálják a lehetetlent." Új "rovatot" indítunk, melyben házaspárok mesélnek arról, hogy készültek tisztán a házasságra. Néhány pár tanúságtétele szerepel hasonló formában a Biztos út című könyvben (köztük Nóriéké is), de rajtuk kívül is sok pár egyezett bele, hogy megosztják történetüket. Hetente rakjuk meg majd fel ezeket.

Az első pár tehát Nóri és Csabi . 3 évig jártak együtt (+ 1 év jegyesség), 8 éve házasok, és négy

gyermekük született ezalatt. Nóri - fogalmam sincs, mikor van erre ideje, - blogot is ír a mindennapjaikról. http://jelenpillanatok.freeblog.hu/

Hogyan ismerkedtetek meg? Mit gondoltatok a házasság előtti testi kapcsolatról?

Csabi: Nórival Taizében, egy nyári ökumenikus ifjúsági lelkigyakorlaton találkoztunk, ő érettségire készült, én akkor kezdtem el az egyetemet.

Annak ellenére, hogy voltak közös tulajdonságaink, amelyek elsőre vonzónak tűntek, hitünket különbözőképpen éltük meg, s nem ugyanazt gondoltuk a test szerepéről sem. Én úgy gondoltam, hogy egy-két év után helye van a testi egyesülésnek is, Nóri azt mondta, hogy a házasságig szeretne várni. Nóri válasza után azt gondoltam magamban, hogy majd meglátjuk… Együttjárásunk első évében Nóri nagyon tartózkodó volt. Én próbáltam romantikus sétákra hívni, közeledni hozzá, de ő kitartott.

Nóri: Egy év után fordulópont elé kerültünk. Azt éreztem, Csabi nem érti az én igazi indítékaimat: neki a test fontosabb, én pedig hiányoltam a mélyebb lelki kapcsolatot. Ekkor én mondtam ki, hogy szakítsunk. Később újraéledt kapcsolatunk azáltal, hogy megtaláltuk a lelki közösséget. Ez hosszú és rögös út volt, de sikerült…

Csabi: Engem előbb idegesített, majd mellbevágott Nóri elszántsága. Én másképp éltem meg a hitet, mint ő. Nem vettem komolyan az egyház meghívását sem, hogy várjunk a testi kapcsolattal a házasságig. Nóri magatartása hívott meg abba a közösségbe, ahol ő ezt a hitet kapta. Ezután pedig már Nóri és az ő közössége vezettek hitem további elmélyülésére, és együttjárásunk megújulására.

Kívülállóként azt gondolhatnánk, hogy nagyon szerencsések vagytok, hogy pont egymásba szerettetek bele, mivel összeilletek sok szempontból. Nem tudjuk ugyanis befolyásolni, kibe szeretünk bele. Vagy igen?

Nóri: Amikor serdülni kezdtem, bennem is feltámadt a vágy, hogy megtapasztaljam, milyen a szerelem. 14 éves koromban meg is ismerkedtem egy fiúval. Éppen akkoriban kezdtünk a hittanon beszélgetni ezekről a kérdésekről. Eleinte erős volt bennem a vonzás. Néhányszor meg is csókoltuk egymást. De ugyanakkor nőtt bennem a vágy, hogy komolyan éljem a kereszténységet. Ez segített abban, hogy belássam, nem szabad elsietnem; én még nem vagyok érett erre. Így sikerült visszafognom magam, és csakhamar lecsendesült ez a kapcsolat. Később tudatosan imádkoztam, hogy ne legyek szerelmes, mert még nincs itt ennek az ideje. – Ha a szerelem-hormonra gondolok, el tudom képzelni, hogy a fellobbanó kis szerelmek magukkal tudtak volna sodorni, ha én tudatosan le nem állítom azokat. De ezzel azt is megtapasztaltam, hogy a szerelem fellobbanását lehet szabályozni.

Ekkoriban kezdtem megérteni, hogy Istennek van egy terve rólam, és én akkor leszek a legboldogabb, ha azt keresem, amit Ő álmodott életemről. Gondolkozni kezdtem, vajon Isten milyen társat tervezett számomra. Egy hívő és hozzám hasonlóan gondolkozó fiú lett az ideálom.

A magam életét, és sok hittanos társamat életét és párválasztását is látva tehát, biztos vagyok benne, hogy lehet befolyásolni, kibe legyünk szerelmesek. Sajnos olyan példákat is láttam, hogy aki nem tudatosan készült a kapcsolatra, a házasságra, vagy nem merített erőt a hitéből, azt el tudott kapni mindenféle szerelem. És ez aztán szenvedésekhez, szakításokhoz, rossz esetben váláshoz vezetett.

Hogyan segített titeket ez a fajta házasságra való készület a közös lelki élet megalapozásában?

Nóri: A lemondásból, s a testi kapcsolat háttérbe szorításából sok olyan gyümölcs született, ami mind a mai napig élteti a házasságunkat. Ami igazi áttörést hozott kommunikációnkban, hogy elkezdtük közösen olvasni az evangéliumot, és élni az „életigét”. Így fedeztük fel, mit jelent közös evangéliumi elhatározásokat tenni, hogyan lehet közösen böjtölni (nagyböjtben, adventben), mit jelent a lelkünkről beszélgetni.

Nehéz lehetett az egymás iránt érzett vággyal megküzdeni, ugyanakkor nem hagyni, hogy a világ elbizonytalanítson az elhatározásotokban…

Nóri: Az hogy én kitartottam ezek mellett az elvek mellett, nemcsak rajtam múlott, hanem még inkább azon, hogy korábban az ifjúsági hittanon átbeszélgettük a tisztaság kérdését. Így én már úgy készültem az együttjárásra, hogy megértettem, mit kíván tőlem Isten az együttjárás során. És ehhez hű akartam maradni.

Igaz, hogy az elhatározások a szerelem ködében néha elbizonytalanodtak, de Jézus és a közösség mindig adott erőt, hogy újra és újra döntsek. Azt szeretném mondani nektek, fiataloknak, hogy ha döntötök Jézus mellett, Ő nem fog elhagyni titeket. De ha most nem döntötök, illetve az együttjárás kezdetén nincsenek irányelveitek, hogy ti hogyan akartok élni ebben, akkor valószínű, hogy az érzelmek és a hormonok győznek.

Amit ma világosan látok az az, hogy a hasonlóan gondolkozó fiatalok közössége nélkül nem tudtam volna végigjárni ezt az utat, olyan erős a szerelem, és a világ nyomása. Mert a történethez tartozik, hogy amikor elbizonytalanodtam, mindig bátorítást kaptam a beszélgetésekből: hittanosokkal, lelkiatyámmal, ahhoz, hogy hűséges legyek Jézushoz, és az emberileg is legjobb normákhoz.

Csabi: Ma ugyancsak a hívő közösség segít, hogy a házasságunk ne álljon meg, s ne maradjon meg a hétköznapi dolgok szintjén, hanem szüntelenül törekedjünk arra, hogy jobban Istennel éljünk, s Őt kommunikáljuk egymás számára, még ha sokkal nehezebb is kivitelezni ezt az egész napos munka után a nyüzsgő gyerekek feje felett…

18 évesen hogy lehet biztos az ember abban, hogy a kapcsolatból házasság lesz?

Nóri: Együttjárásunk során Csabi egy féléves ausztriai ösztöndíjat kapott. Így távol kerültünk egymástól. Ez nagyon jót tett kapcsolatunknak. Nem eltávolított, hanem közelebb hozott minket egymáshoz, illetve a távolság rálátást adott mindkettőnknek, hogy mérlegeljük kapcsolatunkat. – Ma jobban látom, hogy fiatalabb korban, nagy segítséget jelent, ha egy időre távol kerülünk egymástól. Mert így valósabban tudjuk látni egymást és önmagunkat; kicsit megszabadulunk a szerelem kábulatából, és ezáltal jobban tudunk dönteni jövőnkről.

Mire próbáltatok mennél jobban felkészülni az együttjárásotok alatt?

Nóri: A házasságunk hétköznapjaiban önmagunkat, a szívünk legmélyét adni egymásnak.

Csabi: Házasságunkra, úgy próbáltunk készülni, mint egy életreszóló önajándékozásra. Erről tanultunk az ifjúsági közösségben, majd a jegyesi beszélgetéseken. Ezért is választottuk a Chiara Lubich-tól származó idézetet az esküvői meghívónkra: „Aki mellettem van, azt Isten ajándékul teremtette számomra; engem pedig ajándékul teremtett számára.”

Bennem, mai napig sokszor felmerül az önzés kísértése: a vágy, hogy a házasság engem tegyen boldoggá, és nekem adjon egy nyugodt helyet, ahova hazatérhetek... Ebből próbálok mindig újra kilépni, és ebben segít, hogy hallottam az „adás” törvényéről. (Hogy ne kapni akarjak, hanem adni!)

Számtalan dolog van az életünkben, amihez ragaszkodunk: az időnk, hobbink, munkánk, tanulmányaink. Mi kezdettől azt kerestük, hogyan tudjuk legféltettebb „kincseinket” is megosztani, ha kell föláldozni egymásért. Hogy házasságunk ne csak annyi legyen, hogy egymás mellett éldegélünk, nagyobb viták nélkül, hanem hogy tudjunk mindennap szívünk legmélyéig találkozni.

Mi segít, mi ad erőt, hogy nap mint nap megőrizzétek a kettőtök közötti szeretetkapcsolatot?

Nóri: Azt éreztük, hogy hetente legalább egy-egy órát kell szánnunk arra, hogy leüljünk mélyen beszélgetni. Enélkül felszínessé válik mindennapi kommunikációnk. Ahhoz, hogy tudjunk ennyi időt ajándékozni egymásnak esténként, le kellett mondanunk számos dologról. Minden családban más lehet az, ami akadályozhatja a párbeszédet. Nekünk pl. nincsen tévénk a lakásban, mert láttuk, ez elvenné az időt attól, hogy egymással beszélgessünk.

Csabi: A számítógépet is igyekszünk este nem használni, s Nóri is korábbra időzíti a telefonbeszélgetéseit. Ez néha nehéznek tűnik, de így a legértékesebb kincsünket is odaadhatjuk egymásnak. - A házas-beszélgetéseinkről az a kép jut eszembe, amikor a hagymát pucoljuk: Lassan, egyesével kell kibontani a külső rétegeket, csak úgy jutunk a mélyéig. Mi is csak lassan, egy komolyabb beszélgetés által jutunk el a szívünkben élő közös Istenig. Csak egy ilyen együttlét alatt tudjuk elmondani egymásnak az Istenből és az Igéből fakadó szeretet-lépéseket is, amelyek a legizgalmasabb élmények napjainkban.

Néha lassan indul el a beszélgetés, különösen akkor, ha előtte valami konfliktusunk volt. Nóri ilyenkor inkább csendben marad, duzzog, s nem szereti ezeket kibeszélni.

Nóri: Egy feszült helyzet után néha fél óráig is ülünk csendben egymás mellett, mire megnyugszunk. Már tudjuk, hogy ilyenkor közös imát kell kezdeményezni valamelyikünknek. Egy csendes ima után újra tudunk egymás szemébe nézni és megszólalni.

Csabi: Mindennap törekszünk reggel közösen imádkozni, és elhatározni valamit az evangélium alapján. Különösen ezek a közös elhatározások kötnek minket össze a nap folyamán.

Mesélnétek egy konkrét tapasztalatot arról, hogy mit sikerült adni a másiknak, amire a közös elhatározás indított?

Csabi: Egyszer az történt, hogy kétszer is korán keltek a gyerekek. Felsírták egymást hajnalban. Nórinak több az alvásigénye, nem szívesen kel föl fél 6-kor. Gondoltam, a legtöbb, amit adhatok neki, hogy hagyom pihenni, s megcsinálom, ami neki segít.

Nóri: Mikor kijöttem 7-kor a szobából, már állt a legó-vár, meg az autópálya-rendszer a gyermekek számára. Nagy öröm volt, hogy elfogadhatom a szeretetet, amit Csabi ezáltal adott.

A szürke, rohanós hétköznapokban mire kell tudatosan odafigyelnetek, hogy ne sodorjon el az élet egymás mellől?

A legfontosabb, amit adni tudunk egymásnak, az időnk és az odafigyelésünk. És sokszor ez a legnehezebb is. Én egész nap otthon vagyok a gyerekekkel, alig várom, hogy Csabi hazaérjen, és elmondhassam, mi történt velünk, mi volt nehéz, milyen aranyosat műveltek gyermekeink.

S ekkor ő hazajön, és arra vágyik, hogy ő mondhassa el, mit dolgozott aznap, ki dicsérte meg, ki szólt be neki. Ez egy olyan pont, amikor könnyen elbeszélhetünk egymás mellett, ami néha meg is történik. De ha én úgy várom Csabit, hogy rá akarok figyelni, és ő úgy jön haza, hogy nem azt nézi, mit nem pakoltam el (mert ő a rendet szereti), akkor egy mélyebb szeretet születik köztünk.

Én sokáig nem éreztem fontosnak, hogy valóban érdeklődjem az iránt, amit Csabi dolgozik, tanul. A munkája mellett japán jogot kutat. Tőlem pedig mind a jog, mind Japán igen messzi áll. Sokáig úgy éreztem, hogy épp elég, ha én elfogadom, hogy őt ez érdekli, de engem hagyjon vele békén. Nemrégiben jöttem rá, hogy akkor értem meg őt jobban, ha érdekelni kezd a japán jog, ha próbálok érdeklődni ez iránt, és nem csak úgy elfogadom, mint az ő hobbiját…

Csabi: Közös elhatározásunk volt házasságunk után, hogy a hétvégékből egy napot másokra szánunk. Ilyenkor látogatjuk meg nagyobb családunkat, valamint más házaspárokat, barátainkat. Egy állandó kihívás megtalálni, kinek, hol tudunk örömet szerezni a látogatásunkkal, segítségünkkel, meghallgatásunkkal. Az ilyen látogatós napokat is úgy szoktuk kezdeni, hogy közös imában szövetséget kötünk arra, hogy ma másokért szeretnénk élni, de úgy, hogy közben folytonosan egymásra is figyelünk.

Forrás: Tomka Ferenc: Biztos út - Szerelemről, szexualitásról értelmesen

Továbbra is szívesen várjuk kérdéseiteket (biztosutblog@gmail.com), hozzászólásaitokat.

Győr környéki fiatalok, figyelem!

Szerelemről

Szexualitásról

Értelmesen

Itt

Ekkor:

Közhírré tétetik... + könyvajánló (2)

Terjesszétek a fiatalok körében az alábbi programot, nagyon jó előadássorozat lesz.

Ez itt a reklám helye!

Az egyik személyes élményem ezzel az előadás sorozattal kapcsolatban az, hogy az ebből írt könyv (Kötelező olvasmány együtt járóknak: Én meg te -mi - A Nagycsaládosok Országos Szövetsége kiadásában) még egy gimnáziumi lelkigyakorlaton a kezembe került. Az első könyv volt, amelyben hús-vér párok tanúságtételeit olvashattam. Nagy hatással volt arra, milyen gondolatokkal, elvárásokkal léptem be a kapcsolatomba a későbbi férjemmel.

Még a mai napig is emlékszem az egyik hasonlatra, (igazát nap mint nap tapasztalom), pedig 10 éve nem volt a kezemben a könyv. A kommunikáció fontosságára hívta fel a figyelmet. A hasonlat arról szól, hogy ha valami feszültség merül fel a párom és köztem, akkor mindenképpen meg kell beszélnünk, és el kell jutnunk a megbocsátásig. Ha ezt nem tesszük, és csak egy öleléssel, csókkal, szexszel "oldjuk meg/fel",akkor az olyan, mintha sebtapasszal lezárnánk egy sebet anélkül, hogy kitisztítanánk. A felszínen minden rendben, de a tapasz alatt gyűlik a genny, és előbb-utóbb nagyobb fájdalomba kerül rendbe rakni- ha lehet egyáltalán.

Másik személyes élményeim ezzel kapcsolatban: hasonló előadás- és beszélgetés sorozatot volt szervezve 11 évvel ezelőtt, amikor a nővérem már megismerte a későbbi férjét, így együtt jártak ezekre. Az egyik előadásnapon elmentünk együtt korcsolyázni, de hamarabb el kellett mennie, hogy időben odaérjen. Így kettesben korcsolyáztam tovább az egyik évfolyamtársával, aki szintén szeretett korizni és ott volt. Jót beszélgettünk.

Ezen bejegyzés megírása pillanatában ő olvassa az esti mesét a gyerekeinknek...

Egyszóval tiszta szívvel ajánlom:

Érdemes meghallgatni

A blog egyik bejegyzésére érkezett megjegyzésben hívták föl egyik olvasónk a figyelmünket ezekre az értékes anyagokra. Felrakom így is, hátha valaki figyelmét elkerülte.

Köszönjük.

1. Nagymarosi Ifjúsági Találkozó 2010 ősz - hangtár („Férfinak és nőnek teremtette őket" (Ter 1,27) … hogy család legyenek)

Az előadások felvétele a Magyar Kurír Hangtárában megtalálható.

Bíró László püspök atya mondta a főelőadást.

Értékesnek találom, mint a fenti előadását, így ajánlom.

http://alpha-dit.blogspot.com/2010/12/nagymarosi-ifjusagi-talalkozo-2010-osz.html

http://www.magyarkurir.hu/hanganyag/Nagymaros%202010.%20%C5%91sz

2. Szexualitás, tisztaságra nevelés

A Magyar Kurír oldalán akadtam rá ezekre az anyagokra. Bele-bele olvastam és tetszik. Ajánlom megnézésre. (A prezentációt és Farkas István SchP írása a tisztaság értékéről olvastam.)

"Az Országos Lelkipásztori Intézet honlapján – számos más értékes dokumentum mellett – ingyenesen letölthető a dublini Pure in Heart közösség angol nyelvű prezentációjának magyar nyelvű változata.

Az eredeti dizájnnal megjelent prezentáció 78 diát tartalmaz, amelyek fiataloknak szóló előadás alapjául vagy beszélgetés indítására is szolgálhatnak a tiszta szerelem témájában."

http://alpha-dit.blogspot.com/2011/01/szexualitas-tisztasagra-neveles.html

http://w3.oli.katolikus.hu/tisztasagra-neveles/irasok-tanulmanyok-jegyzetek

25 érv a házasság előtti tisztaság mellett (1)

Ahogy a cím mutatja, találhattok 25 érvet a a házasság előtti tisztaság mellett a http://www.karizmatikus.hu/25erv.htm oldalon.

Az egyik így hangzik:

"Az önmegtartóztatás tulajdonképpen egy életforma: az ember megtanulja, hogy nem megy el mindenüvé, ahová kedve tartja, ahogyan hangulata engedi. Ennek jó hatásai lesznek egész életedre és arra a feladatra, amit el kell látnod."

Ehhez a ponthoz szeretnék most gondolatot fűzni. Így közel 10 év házasság távlatából nézve a dolgokat, a házasság előtti tisztaság egyik legfontosabb tanulsága talán pont az önmegtartóztatás nevelő ereje volt számunkra a férjemmel. Az, hogy a testi szerelemben megtartóztattuk magunkat saját elhatározásból, számunkra nagy küzdelem volt.

Nagy.

Nagy N-nel.

Tudom, minden párnak meg kell vele küzdenie keményen, de hihetetlenül nehéznek éreztük. Ugyanakkor a bőrünkön érezve tapasztaltuk (és gyakoroltuk), hogy ez a küzdelem más területeken is összeszedettségre indít. Jobban tudtunk pl. egyetemi dolgainkra koncentrálni. Erre tudatosan odafigyeltünk. A mai napig emlékszem egy esős, csütörtök délutánra, amikor csak mi ketten voltunk férjemnél az ő szobájában. Senki nem volt otthon náluk. Nagyon erős kísértés volt, hogy ne tanulással töltsük az időt, ahogy azt eredetileg terveztük. Aztán valahogy sikerült ezt a nagy energiát tanulásba fordítani. Az ágyon ültünk. (Veszélyforrás!!!) Férjem ekkor közénk tett valamilyen szimbolikus tárgyat mintegy kardként, és szigorúan kikérdezte tőlem a 4 legrendhagyóbb ógörög ige ragozását, amíg oda-vissza nem ment, majd én hallgattam meg, ahogy összeszedi a gondolatait valamilyen matematikai logika témájában. (Másnap ötös ZH-t írtam ógörögből, ő pedig klasszul adta le az anyagot a diákjainak.) Aznap ő volt az erősebb. Mennyivel értékesebb lett így a délután, mintha egymás karjaiban töltöttük volna.

(A történethez hozzátartozik, hogy nem sokkal ezután hazaérkezett férjem édesanyja, s látta, hogy ott ülünk az ágyon. Kérdezte, hogy vagyunk, mit csináltunk. Mondtuk, hogy keményen tanultunk. "Ó, hát persze", látszott az arcán... A férjem cinkos mosolyára ma is emlékszem.)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem egy egyetemi évfolyamtársamat láttam, ahogy elhanyagolták a tanulást, ha beütött a szerelem. Aztán még inkább, ha vége lett. Volt olyan, aki abba is hagyta az egyetemet.

Úgy gondolom, hogy ha a szerelem nem még többre ösztönöz, hanem kiszakít a világból, egymásba zár és akadályoz a mindennapi dolgaink és kötelességeink elvégzésében, akkor az a szerelem nincs rendben. Az egy önző szerelem, s mint olyan, nem lehet rá építeni hosszú távon. Előbb-utóbb fájdalmas vége lesz.

Visszakanyarodva a témához, arra is segített készülni a megtartóztatás a házasság előtt, hogy a házasságban sem élhetjük ki mindig azonnal a szexuális vágyainkat. Szülés előtti és utáni időszak, fáradt házastárs, határidős esti dolgozatjavítás (az én esetemben), a lakásban előforduló kiskorúak, stresszes periódusok stb. bizony okozhatnak kényszerű önmegtartóztatást a szerelemre készülő félnek. És tényleg előfordul, hogy a "Ne, drágám, fáj a fejem" nem csupán kifogás : ) Utólag belegondolva, ezekre is "edz" a tiszta készület. (Bár ez még nem tűnik ütős érvnek a randizó pároknak : )

Örömmel várjuk hozzászólásaitokat a témával kapcsolatban. Kérdéseiteket pedig továbbra is a biztosutblog@gmail.com-ra küldhetitek.