2010. szeptember 11., szombat

megéri!

Nagyon nagy megerősítés hallani másokról, akik már végigélték a tiszta házasságra készülést és bizonyítják, hogy megéri! :)

Nagyon köszi Nórinak, hogy megosztja velünk az ő útjukat, dióhéjban. Isten áldjon!

12 éve ismerkedtünk meg, 8 éve házasodtunk össze, 4 gyerekünk van, 30 körül járunk mindketten. A világ szemében ezek valahogy a nem normális kategóriába tartoznak. Mégis a körülöttünk lévők irigykedve, vágyakozva figyelgetnek kívülről minket.
Amikor együtt jártunk, s látták, hogyan, miként próbálunk tisztán élni, őrültnek néztek, a biztos utat igyekeztünk járni, ma már ezek a barátaink belátják, az idő minket igazol. Pedig még van előttünk bőven…
Visszatekintve, nem csinálnám másképp, sőt, még radikálisabban, persze utólag már „könnyű” (vagy mégsem?!), eltörpülnek a kísértések, lemondások, hisz csak a gyümölcseit látjuk.
Persze nincsenek receptek, nekünk kettő biztos volt: mindig visszább lépni, mint amit a vágyaink követelnének, folyamatosan lemetszeni a testi kifejeződéseket, mert azok mindig előrébb törnek, s keresni mindig a lelkit, a közös istenit. S az áldozatot (tényleg az lett volna?!) ajándékként megélni… Ez életre szóló alap lehet, ahova az ínséges időkben is vissza lehet térni.
Mit csinálnék másképp? Még többet mennék a társammal ketten, másokkal, szolgálni, új helyzetekbe, beteget látogatni, gyereket vigyázni, árvízben segíteni, tudomisén, szóval együtt másokért élni, mert százszor közelebb kerülünk egymáshoz, mint egy nem időben történő csók, ölelés által.

Néha döbbenten néznek ránk, pedig normálisak vagyunk. Élünk, szeretünk, s keressük napról napra, hogy a házasságban mit jelent a tisztaság. (A blogunk, ha valakit érdekel: www.jelenpillanatok.freeblog.hu)"

1 megjegyzés:

  1. Röviden az én esetemet is leírom, nem „gyengítési” szándékkal, inkább csak azért, hogy ilyen is van.

    A feleségemmel 7 éve ismerkedtünk meg, az első találkozásunk 1. évfordulóján házasodtunk össze. A feleségem több-kevesebb rendszerességgel járt egy gyülekezetbe. A megismerkedésünk előtti álomelképzelésében valószínűleg egy „keresztény” társ szerepelt. Engem ugyan kiskoromban megkereszteltek, de nem vagyok vallásos, az már egyértelmű volt számomra, hogy nem lesz egyházi esküvőm sem. Ezt ugyan a feleségem a kapcsolatunk korai szakaszában még felvetette, de „csak” polgári esküvőnk volt. Nekem a feleségem az első és ezidáig egyetlen párkapcsolatom, tulajdonképpen a testi megtartóztatás is nagyjából megvolt az esküvőnkig. 3 éve megszületett a fiúnk (sok kép: http://csanad.piatt.fotoalbum.hu ), akit számomra természetes módon nem kereszteltettünk meg. A vallás témája nálunk nagyon régóta valahogy elő sem került.

    (Amúgy a mindenki tiszteletben tartásának vagyok a híve, sem a „vallásos”, sem a „nem-vallásos” „térítést” nem kedvelem.)

    VálaszTörlés